DÁTUM / NÉVNAP


TÁMOGATÓK

GYORS MEGOLDÁSOK KFT.
2431 Perkáta
Dr. Baráth Károly u. 51/A
+36 (30) 378 5478
imre.szoke@hotmail.com

GDPR Vigh György adatvédelmi tisztviselő DPO Perkáta Budapest

Corner virágüzlet Szabadegyháza Szabadság tér 8. Üzletház

PatikaPlus Gyógyszertár Dunaújváros Tesco

Forrás Mezőgazdasági Szövetkezet Perkáta

PEGÁZ Kft. Perkáta

Függetlenek Perkátáért Egyesület (FÜPE)

B&D Kft - Dunaújváros

Styx Temetkezési Kft. Perkáta

A Perkáta Online az MTI hivatalos hírfelhasználója

VighFoto - esküvő, koncert, rendezvény fotózás

VighFoto - esküvő, koncert, rendezvény fotózás

József Attila Könyvtár Dunaújváros

legifotok.hu - Magyarország a magasból

1. Gyermekkorom emlékei...
A PISZLANG

Gyermekkorom emlékei... A piszlangA régi parasztember nem tanult volt, hanem bölcs! Tudta, hogy a sötét téli napok után jön a tavasz, a jó idő, és a sok munka. Nehéz kemény fizikai munka.
Erő kellet hozzá felnőttnek, gyereknek. Mert bizony a gyerekeknek is volt feladata bőven a családban. Kecskét legeltetni, kislibákat őrizni, kacsákat a patakhoz kihajtani.
A vidám farsangi bálok után, a cigánybálon elsiratott és eltemetett bőgő után jött a böjt. Úgy mondták felénk a régi öregek: „nagy bűtbe vagyunk, fújnak a bűti szelek...”
Ennek a nagyböjtnek az erőt adó étele volt a piszlang. Piszlangot mindig csak tavasszal, böjt idején készítettek, mindig kenyérsütés után a kemencében.
Nálunk évtizedekig volt egy piszlangos deszka. Ez egy hokedli nagyságú deszka volt, szép tisztára súrolva. A nagymama meg a mosópadon csíráztatta a búzát, mert ő még mosott mosópadon a répáskerti patakban. Ilyenkor bűt idején azonban még nem kellett a mosópad.
De akkor lássuk végre, hogyan is készült a piszlang.
A mamuska jól beitatta a deszkát vízzel. Közben egy tál rozsot, két tál búzát megmosott a nagyvájlingban, azután a szűrőkanállal szépen fölhalmozta a deszka tetején. Csinált egy kupacot belőlük. Fogott egy szakajtóruhát, megvizezte, és a deszkát a magokkal együtt szépen letakarta vele. Ezután minden nap levette a szakajtót, langyosvízben átmosta, újra beáztatta és visszatette a magokra.
10-12 nap múlva úgy kicsírázott, hogy mi gyerekek sündisznónak hívtuk. Amikor a csíra már 2-3 centiméteresre nőtt, húsdarálón ledarálták, majd a nagyvájlingban felöntötték vízzel, jól átgyúrták, átmosták, és leszűrték.
A búzát megkapták a tyúkok, hogy jobban tojjanak, a megmaradt fehér tejszerű lé volt maga az élet, az erő. Ebbe a lébe édesanyám annyi lisztet kevert, hogy palacsintatészta sűrűségű lett. Azután összeszedte a bádog kistálakat, lábosokat és belemerte ezt a tésztát. Miután kisültek a kenyerek, a még meleg kemencébe kerültek a piszlangos tálak. Másnapra elkészültek. Ezután a hideg kamrába a polcra kellett sorakoztatni őket. Minden nap egy kis tállal ehettünk meg. Kicsit kocsonyás, édeskés étel volt, a tetején mézszerű kéreggel. No, mi gyerekek ezt szerettük a legjobban! Le is ettük a tálak tetejéről... pervált is bennünket nagyanyám, hogy „sorba köll azt ennyi gyerekek!”
Azután egy hét múlva újra kezdte a mamuska a csíráztatást. Kétszer biztos, de volt úgy, hogy háromszor is készített piszlangot a tavaszi nagyböjt alatt. A nagymama csiripiszlinek hívta, ő mázas köcsögökbe, tálakba, lekváros bödönökbe rakta a kemencébe.
Valószínű, hogy tudományosan nem ismerték a búzacsíra értékét, mint manapság, de azt tudták, hogy a csíráztatott búza és rozs egészséget, erőt ad az embernek ilyenkor tavasszal.

Mészáros Zsuzsanna

Mészáros Zsuzsanna további visszaemlékezéseihez >>


Ez egy ingyenes Dreamweaver sablon, amelyet a JustDreamweaver.com készített.

Impresszum      Hasznos linkek      Linkcsere feltételei      Adatkezelési tájékoztató

eXTReMe Tracker