DÁTUM / NÉVNAP


TÁMOGATÓK

GYORS MEGOLDÁSOK KFT.
2431 Perkáta
Dr. Baráth Károly u. 51/A
+36 (30) 378 5478
imre.szoke@hotmail.com

GDPR Vigh György adatvédelmi tisztviselő DPO Perkáta Budapest

Corner virágüzlet Szabadegyháza Szabadság tér 8. Üzletház

PatikaPlus Gyógyszertár Dunaújváros Tesco

Forrás Mezőgazdasági Szövetkezet Perkáta

PEGÁZ Kft. Perkáta

Függetlenek Perkátáért Egyesület (FÜPE)

Hunorganic Kft. NaturBit

B&D Kft - Dunaújváros

Styx Temetkezési Kft. Perkáta

A Perkáta Online az MTI hivatalos hírfelhasználója

VighFoto - esküvő, koncert, rendezvény fotózás

VighFoto - esküvő, koncert, rendezvény fotózás

József Attila Könyvtár Dunaújváros

legifotok.hu - Magyarország a magasból

11. Gyermekkorom emlékei...
TALÁN TÖBBET KELLENE GONDOLNI A NAGYMAMÁKRA...

Két tornyosvégű ágy, egy sublót, az almárium meg a két sarokpad az asztallal. Ez volt a nagyanyám hófehérre meszelt szobájának minden bútora.
A legnagyobb helyet a télen gondosan fosztott libatollakból, szép magasra vetett ágyak foglalták el. Nyáron kétszer háromszor is kitette az ágyneműket, hogy a nap, a szél hadd frissítse, dagassza őket. Hétköznapokon egyszerű, maga varrta ágytakarókat használt, de nagy ünnepeken előkerült a féltve őrzött bordó damaszttakaró, amihez asztalterítő is volt.
Az egyajtós szekrényt a mama így mondta ómárgya. Ebben tartották a férfiruhákat meg a röpikéket. A teteje meg tele volt befőttel. Az én kedvenc bútorom a sublót volt. Fölső fiókjában tartotta a konyharuhákat, ágyruhákat törölközőket. A középső fiókban sorakoztak a fehérneműk, ingek, rakott szoknyák gondosan élére hajtogatva
Édesanyámmal ha boltba vagy misére mentünk, soha nem kerültünk el a nagyszülői házat. Ha csak egy negyed órára is, de meglátogattuk nagyanyámat. Ő már vette is le a sublót tetejéről a kockásszakajtóval letakart tálat, amibe valami kis aprósütemény vagy gyümölcs volt.
Engem magához ölelt, puszilgatott és közben kihúzta a sublót fiókját. Velem már tovább nem is volt gondja. Itt tartotta ugyanis az újságokat, kalendáriumokat, féltve őrzött néhány könyvet, képeslapot. Nekem az volt a kincsesbánya. Teljesen elgémberedett a lábam, de én csak böngésztem bogarásztam tovább. Édesanyám már az udvarról kiabált befele.
„- Ugye mama, aki ennyit böngészi a könyveket abbul előbb utóbb pap lesz!”
No hát ez már hatással volt rám. Vágtáztam ki az udvarra, mert akár mennyire is szerettem is a könyveket, hosszú fekete ruhás pap azért nem akartam lenni.
De a sublótnak nem csak az alsó fiókja volt a kedvencem, hanem a teteje is.
Szép hímzett terítővel volt letakarva, és szebbnél szebb poharakkal körberakva. A poharak teteje szép sárga birsalmákkal volt tele, amik aztán a szobában értek meg, jó birsillattal lengve be az egész helyiséget heteken át...
Középen egy gyönyörű porcelán szűz Mária volt, karjában a kis Jézuskával. Mellette a Biblia, két-három imakönyv, meg az olvasók.
Ha hosszabb időt töltöttünk a nagymamánál, akkor behozott egy hokedlit, és arra fölállított. Percekig simogattam a Jézuska anyukáját. Nagyobb volt mint én, gyönyörű kék vállkendője volt arannyal díszítve, és mosolygott.
Olyan szépen mosolygott rám...
A mama pedig olyan szépeket tudott mesélni róla...
No és a mestergerenda... Minden fontos apróságot ott őriztek. Sokszor a karjába vett, magasba tartott, hogy kukucskáljak csak be a lyukakba, mit látok.
Mit látok? Nem is tudom hogyan lehetett ott látni...
Két nagyon pici ablak, este egy 5-ös petróleumlámpa „ontotta” a világosságot. Nagyanyámnak sohasem volt villanya. A pici kis hófehér ház mégis tele volt kézimunkával. Falvédőkkel, terítőkkel, díszpárnákkal. Ezek pedig mind este készültek, a nehéz nappali munkák után. De volt még ennek a szobának egy nagyon fontos része, ami ugyan nem bútor volt, de a téli napok igen-igen keservesek lettek volna nélküle, ez volt a búbos kemence. Jó volt télen a padkáján üldögélni, ölemben a macskagyerekekkel, hátamat hozzátámasztani a jó meleg kemence falának.
Nyáron inkább a konyha volt az a hely, ahol tartózkodtunk, ha nála voltunk. Egy boltívvel ketté volt osztva. A belső részt úgy mondták a vindófni. Itt volt a vályogból rakott sparhelt, a katlan, a kemenceajtó és a nyitott kémény.
Ott füstölődtek télen a kolbászok, szalonnák, sonkák.
Nagyanyám itt főzött, és itt melegítette az üstben a vizet a nagymosáshoz. A boltív bejárat felőli részén volt az asztal, két hokedlivel. A kászli, amibe az edényeket tartotta meg a vizespad a két ceglédi kannával. A boltív fölött a falon a tálasdeszka. Ezen voltak a tányérok, tálak, poharak.

Sokat gondolok a nagymamára...
Édesapám 8, két testvére 10 és 12 éves volt, amikor apa nélkül maradtak. Háború alatt bombatalálat érte a kis zsúptetős fehér házat, aztán odalett az egyetlen valamit érő vagyon is, a tehén. A három kisgyerekkel korán maradt egyedül, ő ugyan nem háborúzott senkivel, mégis a háború vitte el az urát, meg a háza tetejét is.
Mégsem hallottam soha káromkodni, szitkozódni. Tette a dolgát, nem panaszkodott, nem sopánkodott. Azóta sem láttam olyan gyönyörű leánderfákat, mint amilyenek neki voltak. A virágoskertben szinte kaszálni lehetett az őszirózsát, dáliát. Vasárnap misére ment, délután kiült a kispadra beszélgetni a Krajin nénivel. Ha hétköznap ment a szőlőbe kötözni, kapálni, az utolsó utcánál levette a posztómamuszát, mert ott már nem kellett koptatni, meg különben is mezitláb járni nagyon egészséges.

Sokat gondolok a nagymamára...
Soha nem hallottam átkozódni, gyalázkodni... Mindig rend és tisztaság volt nála Beszélgetett a kiscsibékkel,ölbe vette a kiskecskét ha a pulyka üldözőbe vette. Soha nem fogyott ki az apró sütemény a nefelejcse tálból.

Sokat gondolok a nagymamára...
Soha nem elégedetlenkedett, mérgelődött... Küzdött a nehézségekkel, legyűrte a betegségeket, bánatot, de boldoggá, megelégedetté tették az apró örömök.
Élvezni tudta a nap melegét, az estike illatát. Néha nála aludtam, ilyenkor ült a konyhaajtó küszöbén, én az ölében, és hallgattuk a tücskök zenéjét, a békák kórusát.
Néha a nagy csöndbe bele ugatott egy-egy kutya… ilyenkor mesélt a Göncölszekérről, a Fiastyúkról, a holdról. Ez idő tájt már cserépteteje volt a kis fehér háznak. Ő pedig embert nevelt a három kisgyerekből. Hála az égnek egyik gyerek az én drága édesapám lett.

Talán többet kellene gondolnunk ezekre a régi nagymamákra... Talán lehetne tőlük tanulni a kitartásukból, a bölcsességükből. Talán példa lehetne a nyugalmuk, az életüket irányító szeretet. Talán még megállítható lenne a többszintes otthonokban dúló harc a pénzért, az egzisztenciáért. Talán meg kellene hallani néha a nyári tücsökzenét, a sárgarigófüttyöt.

Én mindenesetre őrzöm a lekváros köcsögöt és a rózsás teásbögrét, az asztalom közepén az ő nefelejcses tányérja őrzi süteményeinek illatát. Ha rájuk nézek, megint gyerek vagyok... akit a karjában tart a nagymama, és magasra tart, hogy meg tudjam simogatni a Jézuska mosolygós arcát.

A nagyanyám 1880-ban született... Én most 63 éves vagyok...

Perkáta, 2011. augusztus 6.

Mészáros Zsuzsanna

Korabeli képek a fenti íráshoz kapcsolódóan

Egy kép 1954-ből, a legkisebb gyerek vagyok én, a többiek a testvéreim, balról jobbra: Mészáros Julianna, Mészáros Zsuzsanna, Mészáros János és Mészáros László

Egy kép 1954-ből, a legkisebb gyerek vagyok én, a többiek a testvéreim,
balról jobbra: Mészáros Julianna, Mészáros Zsuzsanna, Mészáros János és Mészáros László

A fotó 1955 körül készült, esküvői menet, az édesanyám látszik rajta középen a „belliner kendőben”

A fotó 1955 körül készült, esküvői menet, az édesanyám látszik rajta középen a „belliner kendőben”

Egy kép 1937-ből, a kép bal oldalán az első édesapám testvére, második az édesapám, harmadik az édesanyám. A fotó Tatatóvároson készült, ahol édesapám katona volt, a testvére és az édesanyám éppen látogatóban voltak nála.

Egy kép 1937-ből, a kép bal oldalán az első édesapám testvére, második az édesapám, harmadik az édesanyám. A fotó Tatatóvároson készült, ahol édesapám katona volt, a testvére és az édesanyám éppen látogatóban voltak nála.

Katonakép 1937-ből, bal oldalt az édesapám

Katonakép 1937-ből, bal oldalt az édesapám

Ezen a képen édesanyám és édesapám van, az első két gyerekükkel, Juliska és Laci testvéremmel 1940-ben

Ezen a képen édesanyám és édesapám van, az első két gyerekükkel, Juliska és Laci testvéremmel 1940-ben

Mészáros Zsuzsanna további visszaemlékezéseihez >>


Ez egy ingyenes Dreamweaver sablon, amelyet a JustDreamweaver.com készített.

Impresszum      Hasznos linkek      Linkcsere feltételei      Adatkezelési tájékoztató

eXTReMe Tracker