DÁTUM / NÉVNAP


ESEMÉNYNAPTÁR
PONTOS IDŐ
TÁMOGATÓK

GYORS MEGOLDÁSOK KFT.
2431 Perkáta
Dr. Baráth Károly u. 51/A
+36 (30) 378 5478
fencontact@t-online.hu

PatikaPlus Gyógyszertár Dunaújváros Tesco

Forrás Mezőgazdasági Szövetkezet Perkáta

PEGÁZ Kft. Perkáta

Függetlenek Perkátáért Egyesület (FÜPE)

B&D Kft - Dunaújváros

Styx Temetkezési Kft. Perkáta

A Perkáta Online az MTI hivatalos hírfelhasználója

VighFoto - esküvő, koncert, rendezvény fotózás

VighFoto - esküvő, koncert, rendezvény fotózás

József Attila Könyvtár Dunaújváros

legifotok.hu - Magyarország a magasból

13. Gyermekkorom emlékei...
EGY KOCSIDERÉK HOMOK...

Az aratás, masinázás befejeztével, véget ért a férfiak legnagyobb nyári munkája. Elkezdődött viszont az asszonyoké. Augusztus második felében minden nőre várt a meszelés...
A Mária napi búcsúra talán nem is volt olyan ház, amit kívül-belül ne tettek volna rendbe.
Nálunk azzal kezdődött az egész, hogy édesapám hozott a csikólapos végén lévő partoldalból egy kocsiderék sárgaföldet, a Csiróból meg egy kocsi homokot. A hátulsó udvar kerítése mellé szépen kupacba rakta, és jaj volt annak a kiskecskének, amelyik megpróbálta szétugrálni, vagy lecsúszkálni azt...
Édesanyám pedig megvette a völgyi Népboltban a porfestéket. Sok lehetősége nem volt a válogatásra, mert ebben az időben csak angyalvörös, okkersárga, cementzöld, meg fekete festék volt kapható. A kéket a permetezésre használt rézgálicból keverték. Gyermekkoromban így nyár elején nagy stráfkocsikkal jöttek a Bakonyból a mészégetők.
- „Meszet, asszonyok, meszet!” - kiabálták.
Akinek szüksége volt rá, az futott a nagylavórral vagy a nagy vájdlinggal. A mészoltás aztán már férfimunka volt. Ahogy édesapám öntözte a vizet a nagy mészdarabokra, egyszerre csak elkezdett fortyogni, rotyogni az egész. Nagyon veszélyes munka volt, úgy, hogy mi gyerekek csak messziről leshettük, hogy miként lesz a nagy szürke kövekből gyönyörű tejfehér oltott mész.
Bizony, ha kívül meszelte a mamuska a házat körbe, az betartott hétfőtől péntekig, mert mindig csak hajnalban és napnyugtakor lehetett dolgozni. A nagy forróságban lepattogott volna a falról a mész. Először is lehozta a padlásról a meszes pemzliket, meszelőket, meg a meszelős ruháját. Mire mi gyerekek felébredtünk, ő már lefejtette a málladozó faldarabokat, lótrágyával összekevert sárral pedig megjavította azt. Még aznap délután lemeszelte a javításokat. Másnap hajnalban az egész házat körbemeszelte fehérrel. Harmadik nap megbeszéltük milyen színű legyen a házvége, a házmöge meg a gang. Igaz sok variáció nem volt, mert vagy rózsaszín, vagy sárga. A fal alja körbe szürke volt. Az ajtókat, ablakokat édesapám szokta lefesteni zöld olajfestékkel.
Szegény édesanyámnak mire végzett a meszeléssel, minden ujja be volt kötözve, mert annyira kimarta az kezeit a mész. Esténként kamillás vízzel mosogatta, disznózsírral kenegette, hogy a sebek minél előbb begyógyuljanak.
A következő héten a maradék mésszel az ólak és a kutyaház meszelése következett. No, ez utóbbi már az én feladatom volt. Csináltam is nagy buzgón. Őszintén szólva, a Sajón és rajtam több mész volt, mint a kutyaházon. A baj csak akkor volt, amikor előkerült a fésű, az én hajamban pedig csomókban állt a mész.
Jajgatni azért nem nagyon mertem, mert attól féltem, legközelebb ki leszek zárva ebből a fontos munkából.
Szüleim nagyon rendszerető emberek voltak. Olyan jó volt végig nézni a frissen meszelt kisházon, az ereszig érő jázminbokrokon, a bejáratot végigkísérő, összehajló orgonabokrokon.
Nekünk, gyerekeknek, mai szóval élve az igazi buli az volt, amikor a szüleim a kisszobát meszelték. Az 1950-es évek táján a falu házai általában tömött, vert falúak, 3 osztatúak voltak. Utcára nézett a tisztaszoba, középen volt a konyha, hátul a kisszoba. A tisztaszobában voltak az ünneplőruháink, ott gyűlt a lányos házaknál a stafírung. Ha messziről jött vendég érkezett, akkor ott fogadtuk. Mi, vagyis a családom, a hátulsó kisszobában éltünk. Talán első osztályos voltam, amikor a földes szobából padlós lett, és sajnos a búbos kemence a végnapjait élte. Pedig milyen jókat játszottunk telente a kemencesutban...
Szóval szüleim a meszelés reggelén a két szekrényen kívül mindent kivittek az udvarra. Egy éjszakát ott is aludtunk a verandán. Ha sok javítani való volt a szobán, akkor néha kettőt is. Persze alvásról szó sem volt... A gyönyörű holdvilágos éjszaka, a tücskök zenéje, a békák kórusa, az estike illata, a friss tiszta levegő a szikrázó éjszaka... soha nem felejtem el ezeket az éjszakákat. Szinte hajnalig beszélgettünk, meséltünk.
Ha megszáradtak a falak, elkezdtünk visszarakodni. Ilyenkor friss, ropogós szalma került a szalmazsákokba. Magasra dagadtak a napon a dunnák, párnák.
Édesanyám fáradtan, de mindig jókedvűen szokta mondani:
„Na, hála Istennek minden rendben, most már gyühet a búcsú!”
A búcsú meg jött is. Az egész rokonsággal együtt.
Jöttek a pesti körösztanyámék, meg a „pesti” Etus, (édesanyám húga), meg a bogárdi Vica néném. Mert a búcsú örömünnep, vendégváró ünnep volt a számunkra. Sütöttünk, főztünk. Ha soha nem is, de búcsúra újruhát kaptunk. Szombat vasárnap tele volt a kastélykert emberekkel. Mentek a hajóhinták, a kézzel hajtott ringlispílek. Fillérekért lehetett kapni a törökmézet, bocskorszíjat, siflibabát. A fiúk egy meg két forintért lődözték a rózsákat, babákat, tarka üveggyöngy nyakláncokat.
Nem a pénzről szólt a búcsú, hanem a családról, a barátokról, az együvé tartozásról. Az egész falu együtt ünnepelt. No meg velünk ünnepeltek a rokonaink is. A pesti Etusok meg a bogárdi Vica nénik.
A Mária napi búcsú ott kezdődött, hogy édesapám hozott egy kocsiderék homokot.
Ünneplőbe öltözött az otthonunk, ünnepi ruha volt a legszegényebb gyereken is, és ünneplőbe öltözött a szívünk is. Mert minden évben átölelhettük a búcsú forgatagában egy-egy régi osztálytársunkat, ritkán látott barátunkat, filléreken vett sifliszívekkel ajándékozhattuk meg szeretteinket.
A szobáinkban nem tapéta és szőnyegpadló volt, hanem melegség, szeretet, és az otthon illata...

Perkáta, 2011. szeptember 8.

Mészáros Zsuzsanna

A fenti írással összefüggő képek

Húgom játék mosóteknője, amely pontosan olyan volt mint az igazi, amit édesanyám használt, csak jóval kisebb

Húgom játék mosóteknője, amely pontosan olyan volt mint az igazi, amit édesanyám használt, csak jóval kisebb

Édesanyám mosáshoz használt eszközei, és megmaradt mosószappana

Édesanyám mosáshoz használt eszközei, és megmaradt mosószappana

Mészáros Zsuzsanna további visszaemlékezéseihez >>


Ez egy ingyenes Dreamweaver sablon, amelyet a JustDreamweaver.com készített.

Impresszum      Hasznos linkek      Linkcsere feltételei      Adatkezelési tájékoztató

eXTReMe Tracker