DÁTUM / NÉVNAP


TÁMOGATÓK

GYORS MEGOLDÁSOK KFT.
2431 Perkáta
Dr. Baráth Károly u. 51/A
+36 (30) 378 5478
imre.szoke@hotmail.com

GDPR Vigh György adatvédelmi tisztviselő DPO Perkáta Budapest

Corner virágüzlet Szabadegyháza Szabadság tér 8. Üzletház

PatikaPlus Gyógyszertár Dunaújváros Tesco

Forrás Mezőgazdasági Szövetkezet Perkáta

PEGÁZ Kft. Perkáta

Függetlenek Perkátáért Egyesület (FÜPE)

B&D Kft - Dunaújváros

Styx Temetkezési Kft. Perkáta

A Perkáta Online az MTI hivatalos hírfelhasználója

VighFoto - esküvő, koncert, rendezvény fotózás

VighFoto - esküvő, koncert, rendezvény fotózás

József Attila Könyvtár Dunaújváros

legifotok.hu - Magyarország a magasból

15. Gyermekkorom emlékei...
IGAZ MESE A RÉGI SZÉP SZÜRETEKRŐL...

...melyek mindig úgy kezdődtek, hogy két nagy kakas gulyásként végezte életét, két hízott kácsa pedig szép piros ropogósra sült a nagylábasban.
Ellenük a merényletet édesanyám követte el pénteken, merthogy szombaton nagy nap lesz, szüretelünk.
Édesapám egész héten minden szabadidejét a pincében töltötte. Mosta, forrázta a hordókat, füstölte, ájslongolta, fertőtlenítette őket. A pince elé készítette a nagykádakat, darálót, prést, szépen rendbe tette a pincét, ami egyébként is mindig rendben volt!
Szombaton azután mindenki hajnalban kelt. Hiába volt jeles nap, a jószágokat csak el kellett látni annak rendje-módja szerint. Malacok, tyúkok, kacsák, nyulak, kecske, no meg a házőrző. Mire mindennel végeztünk már ki is világosodott. Édesapám beállt a lovaskocsival a hátulsó udvarba, és el kezdett fölrakodni. Kádak, szapullók, vödrök, no meg a puttonyok.
Ezalatt a mamuska kockás szakajtóba tett egy fél kenyeret, pergament papírba csomagolt egy jó darab szalonnát, sonkát. Tálba tette a megmosott paprikát, paradicsomot és hagymát. Azután kilépett a konyha ajtaján, és hátra kiáltott édesapámnak:
„- Te apjukom, a bort meg a pálinkát itthun ne felejtsük ám! Most tedd föl a kocsira, amíg eszünkbe van, ne hogy szígyent valljunk!”
Az elemózsiás kosárba pogácsa is került a gyerekek kedvire. No meg egy csatos üveg víz.
„- Adjon Isten jó reggelt idesapám, meggyüttek? - szólt a kérdés nagyapáméknak- má indulunk is csak a szomszíd Márira várunk. Majd csak összeverődünk valahogy...”
No, aztán fél nyolc környékére össze is verődtünk. Mi ugyebár hatan, Csepecz nagyapámék, meg a szomszéd Mári néni.
No, a kocsira kászálódás az még külön mutatvány volt. Mindenkinek meg volt a helye, ki üljön a bakra, ki a kocsi fenekibe vagy a lucernakévékre. A két nagyobb testvérem a saroglyából lógatta a lábát. Biztos, ami biztos, mi a bátyámmal a nagykádba kerültünk, amit nem is bántunk olyan nagyon, mert a szőlőhegyig legalább szunyókálhattunk egy kicsit.
„- No gyí Baba, Buksi neee!”
A lovak megindultak, és mi döcögtünk komótosan a szőlőhegy fele.
Ott aztán a hatalmas diófa alatt édesapám kifogta a lovakat, és lucernát tett elébük.
Ezalatt édesanyám leterítette a pokrócot a földre, kirakta rá az ennivalót, és körbe ülve jóízűen reggelizni kezdtünk. „- No egészségükre”- mondta édesapám és körbe kínálta a pálinkát.
Reggelizés után ki-ki beállt egy-egy sorba, és kezdődhetett a szószerinti szüret. Ha megtelt egy vödör, kurjantottunk egyet, és már jött is a puttonyos hogy könnyítsen a vödrünkön. Ma sem tudom miért, de nálunk élete végéig a nagypapa volt a puttonyos.

„- Nem búsulok, van már nékem szeretőm,
Szüret után lesz az esküvőm...”

A nótát mindig az édesanyám kezdte, aztán mindenki énekelte vele együtt a szebbnél szebb népdalokat, magyar nótákat.
Hosszú volt a nap, délután már templomi énekek is sorra kerültek. A nagypapa meg régi betyárnótákat énekelt. Sajnos, ma már csak töredékekre emlékszem.
Mire a nap a Páskom felől világított, az árokparti napóra négyet mutatott. Kocsira került az egész évi munka gyümölcse és hazafele állt a kocsi rúdja. Így visszaemlékezve, ilyenkorra én már a sok rohangálástól, a szőlőevéstől, famászástól, mai szóval élve kitikkadtam, úgy hogy a lovak még el sem indultak, én már a kocsi fenekén aludtam a szalmán.
Hazaérve aztán a férfiak nekiálltak a darálásnak, préselésnek.
Édesanyám megmelegítette az előző nap elkészített gulyást meg a kacsasültet. Krumplival, dinsztelt káposztával. Hozzá új mustot ittunk.
Körbe ültük a nagyasztalt, ettünk ittunk, beszélgettünk. Néha egy-két szomszéd is átjött, „szép szőlőt” enni, no meg egy kis mustot inni. De a mamuska gulyását, kacsasültjét muszáj volt megkóstolni. Valamelyik férfi néha fölállt az asztaltól, húzott egyet-kettőt a présen, aztán ment tovább a mesélés, beszélgetés. Senki sem sietett sehová. Fönt szikráztak a csillagok, messze valahol kutya ugatott, a tücskök meg csak húzták...
„- No, Julcsám, hála a mindenhatónak, nem hiába dolgoztatok egész évbe. Most már tegyük el magunkat holnapra, mert mindjárt éjfél van...”
„- Isten áldja Idesapám! Köszönjük a segítségüket Nyanyus!”
Engem fölnyalábolt a nagyapa, merthogy én voltam a legkisebb, és rendre minden évben megkérdezte, hogy tudom-e még a verset?
„- Pifta fiam ifol-e muftot?”
Hát persze, hogy tudtam folytatni a verset.
Bárcsak ma is megkérdezné tőlem...

Perkáta, 2011. október 9.

Mészáros Zsuzsanna

Korabeli képek

Édesapám és kishúgom

Édesapám és kishúgom

Édesapám 1968-ban

Édesapám 1968-ban

Mészáros Zsuzsanna további visszaemlékezéseihez >>


Ez egy ingyenes Dreamweaver sablon, amelyet a JustDreamweaver.com készített.

Impresszum      Hasznos linkek      Linkcsere feltételei      Adatkezelési tájékoztató

eXTReMe Tracker