DÁTUM / NÉVNAP


TÁMOGATÓK

GYORS MEGOLDÁSOK KFT.
2431 Perkáta
Dr. Baráth Károly u. 51/A
+36 (30) 378 5478
imre.szoke@hotmail.com

GDPR Vigh György adatvédelmi tisztviselő DPO Perkáta Budapest

Corner virágüzlet Szabadegyháza Szabadság tér 8. Üzletház

PatikaPlus Gyógyszertár Dunaújváros Tesco

Forrás Mezőgazdasági Szövetkezet Perkáta

PEGÁZ Kft. Perkáta

Függetlenek Perkátáért Egyesület (FÜPE)

B&D Kft - Dunaújváros

Styx Temetkezési Kft. Perkáta

A Perkáta Online az MTI hivatalos hírfelhasználója

VighFoto - esküvő, koncert, rendezvény fotózás

VighFoto - esküvő, koncert, rendezvény fotózás

József Attila Könyvtár Dunaújváros

legifotok.hu - Magyarország a magasból

2. Gyermekkorom emlékei...
A HÚSVÉT

„Zöld erdőben jártam,
Kék ibolyát láttam,
El akart hervadni,
Szabad-e locsolni?”

„Zúg a traktor, szánt az eke,
Elvtársnő locsolhatok-e?”

„Zöld erdőben voltam,
Add a pénzt, azt jól van!...”

Gyermekkorom emlékei... A HÚSVÉTMás kor, más vers, más illat...
A kék ibolyához a hagyományos locsolóvíz illett, az „elvtársnő” időben a „Krasznaja Moszkva” volt a sikk, a mai vershez valamelyik sztár parfümje dukál...

Én a 63 évemmel maradnék mégis a kékibolyás, levendulaillatú locsolóvíznél. Maradnék annál a kornál, amikor a húsvétot még a szívünkben vártuk, amikor a locsolókat a vöröshagymahéjjal festett tojásokkal ajándékoztuk meg.

Húsvét előtt egy héttel van Virágvasárnap. Ekkor már az egész család lázban égett. A kert elveteményezve, virágmagok, dáliagumók a földben. Rendben a baromfiudvar, rendben az utca, újrafestve a beszélgető kispad is, hiszen annak bizony fontos szerepe volt a falusi ember életében.
Vártuk az év első nagy ünnepét, és mi gyerekek vártuk az új ruhát, új cipőt. Mert bármilyen szegények is voltunk, a húsvéti misére büszkén lépkedtünk az új ruhában. Vittük a csokor barkát szentelni, amit később a szüleink felkötöttek a padlásra, hogy megvédje otthonunkat vihartól, villámlástól, ártó szellemektől.
Az én családom nem tartotta magát szigorúan a negyvennapos böjthöz, de a Nagyhéten már mi sem ettünk húst, és nem főztünk zsírral. Édesanyám úgy mondta, sóba-vízbe ételeket eszünk. Krumplikását, kukoricamálét, rántás nélküli leveseket, főzelékeket.
Nagycsütörtökön délben utoljára szólaltak meg a harangok, azután Rómába mentek. Ilyenkor hosszabban zúgtak, nekünk, gyerekeknek meg futni kellett a gyümölcsfákhoz, jól megrázni őket, hogy áldás legyen rajtuk, és sok gyümölcsöt szüretelhessünk róluk majd ősszel.
Nagypénteken hajnalban édesanyám hozott a kertvégi patakból egy kanna vizet, ebben mindannyian megmostuk az arcunkat, hogy szépek és egészségesek legyünk. A mosdás azonban csak úgy volt hatásos, ha közben nem beszéltünk. Úgy is hívtuk, szótlan víz.
Ezen a napon mindig sütöttünk kenyeret, ebből egy darabot felvittünk a padlásra. Ha koldus jött, abból kellett egy falatot törni neki, mert úgy tartotta a mondás, akkor áldás lesz az egész éves kenyerünkön. A kisült kenyerek után piszlang is került a kemencébe.
Átkozott volt az az asszony aki nagypénteken mosott, vagy bármilyen vizet öntött az útra. Már gyerekként tudtam ezt én is, a nagymama elmondásából, hogy mikor a Jézuska cipelte a keresztet, egy asszony éppen kiöntötte a mosóvizet, amin ő elcsúszott, és a kereszt rázuhant.
Vasárnap már a feltámadás napja van. Ilyenkor az egész család ment a misére. Szakajtóruhába csomagolva vittük magunkkal a szentelni való ételt. Sonkát, kolbászt, főtt tojást, tormát, kenyeret és bort.
Délben aztán bőségesen megebédeltünk a megszentelt ételekből, ezzel ért véget a böjt.
Gyermekkorom emlékei... A HÚSVÉTDélután megtelt az utcai kispad beszélgető szomszédokkal, előkerült a rosta, a pattogatni való kukorica, egy-egy kancsó bor, és a jókedvű beszélgetésnek csak a vacsorájukat hiányoló malacok visítása vetett véget. A jószágnak húsvétkor is ennie kell!
Ez idő alatt a lányok a konyhában sürgölődtek. Eljött a pirostojás festésének ideje. A nagymama meséje szerint, egy asszony tojásokat vitt a kötényében hazafele a piacról. Út közben megállította egy ismerőse, és megkérdezte, hallotta-e hogy feltámadt a Megváltó. Mire ő hitetlenkedve azt felelte, hogy „úgy támadt az fel, ahogy az én kötényemben pirosak a tojások...” Hazaérve azután csodát látott. Minden tojás piros volt.
Nálunk a Húsvét hétfő már a locsolás, a vendégvárás-vendéglátás, a jókedv az öröm ünnepe volt. A vasárnap délután szalonnabőrrel lefényezett hímes tojások rakosgatása közben már csak azon járt az eszünk vajon hány locsolónk lesz. Vajon elég lesz-e a festett tojás, van-e annyi jácint a kertben, ahány legény jön a házhoz...
Mert az én gyermekkoromban még maga a krepp-papírral vagy hagymahéjjal festett tojás volt az ajándék. A legények meg egy szál virágot kaptak a hajtókájukra, vagy a kalapjuk mellé. Az idősebb férfiakat süteménnyel, borral kínáltuk.
No, másnap aztán volt téma az iskolában... Kinek hány locsolója volt, ki hány tojást kapott. A fiúk közül azok voltak a legbüszkébbek, akik már nem tojást, hanem virágot kaptak. Az bizony azt jelentette, nem gyerekszámba vették az illetőt.

Összeszorul a szívem, ha azokra a régi szép igazi húsvétokra gondolok. A melegségre, a szeretetre, a templomi áhítatra...

Zöld erdőben voltam, add a pénzt, azt jól van!...
Ez lenne a mai locsolóvers? Ez szólna a szeretetről, a melegségről, a meghitt ünnepről, a megújulásról...

Más kor más vers, más illat... Én maradok az ibolyánál...

                        Kinyílt az ibolya húsvét hajnalára,
                        Csepegjél rózsavíz erre a kislányra.
                        Rózsavíztől majd meglátod szép s ügyes leszel
                        Ugye kisleány a zsebembe majd piros tojást teszel.

Békés, szeretetteljes húsvétot kívánva mindenkinek:

Mészáros Zsuzsanna

Mészáros Zsuzsanna további visszaemlékezéseihez >>


Ez egy ingyenes Dreamweaver sablon, amelyet a JustDreamweaver.com készített.

Impresszum      Hasznos linkek      Linkcsere feltételei      Adatkezelési tájékoztató

eXTReMe Tracker