DÁTUM / NÉVNAP


TÁMOGATÓK

GYORS MEGOLDÁSOK KFT.
2431 Perkáta
Dr. Baráth Károly u. 51/A
+36 (30) 378 5478
imre.szoke@hotmail.com

GDPR Vigh György adatvédelmi tisztviselő DPO Perkáta Budapest

Corner virágüzlet Szabadegyháza Szabadság tér 8. Üzletház

PatikaPlus Gyógyszertár Dunaújváros Tesco

Forrás Mezőgazdasági Szövetkezet Perkáta

PEGÁZ Kft. Perkáta

Függetlenek Perkátáért Egyesület (FÜPE)

Hunorganic Kft. NaturBit

B&D Kft - Dunaújváros

Styx Temetkezési Kft. Perkáta

A Perkáta Online az MTI hivatalos hírfelhasználója

VighFoto - esküvő, koncert, rendezvény fotózás

VighFoto - esküvő, koncert, rendezvény fotózás

József Attila Könyvtár Dunaújváros

legifotok.hu - Magyarország a magasból

21. Gyermekkorom emlékei...
Ahogy én a farsangi mulatságokra emlékszem...

Lehettem úgy 7-8 éves, amikor a nővérem már nagylány számba ment, - vagyis elmúlt 16 éves, - így eljött az ideje, hogy bálba járjon. Természetesen ilyen helyre az 50-es években lány csak kísérővel mehetett. Édesanyám szívesen kísérte, karöltve a szomszédasszonnyal, merthogy ott is volt egy eladósorban lévő nagylány, a Márika.
Most arról a két bálról mesélek, ahova a nagyobb gyerekek is elmehettek, természetesen a szüleikkel. Ez a két bál szinte népünnepély volt Perkátán.
„- Te aranyos apjukom, a jobbik borból tedd ám tele a csatosüveget, meg egy nagyobb szál kolbászt akasszál le a kokasülőről!”
Ezen utasítást édesanyám osztotta, miközben ő gondosan csomagolta a kosárba a hájaskiflit, meg a piskótát.
Nagy volt a sürgölődés, mert az egész család ment a farsangi batyusbálba. A bál este 6 órakor kezdődött, szombaton a „nagykultúrban”.
Juliskánk már ötödször kérdezi, hogy szépen áll-e rajta az új rakott szoknya... Velem kevertet az ivópohárba egy kis cukros márcot, aminek felét a hajára keni, hogy szép keményen álljon a bongyor frizurája, a maradékot megihatom én, a segítség fejében.
„- No, akkor induljunk, mert még úgy járunk, hogy nem férünk be!” - adja ki az utasítást a mamuska.
A nagykultúr hatalmas terme körbe van rakva székekkel, ezen ülnek a kísérők, a gardimamák, fönn a színpadon muzsikálnak a zenészek. A terem végében meg van a söntés, ahol málnaszörpöt, vagy hosszúlépést vehet ki - ki ízlése vagy engedélye szerint.
A táncok között lévő szünetekben aztán egymást kínálgatják az emberek, a magukkal hozott batyukból. Mire a „vakpalit” játsszák éjfélkor, addigra kiürülnek a kosarak, meg a csatosüvegek is. Én néha el-elbóbiskolok a mamuska ölében, de mivel igen fenyegetően hangzik, hogy:
„- Ha aluszó akkor megyünk ám hazafelé!” - hogy gyorsan megemberülöm magamat, úgyhogy még pördülök is egyet-kettőt a szomszédék Pistijivel csak, hogy maradhassunk még.
Én ugyan gyerekként nem értettem, hogy mi a csudáért kell nekem itt tánc közben boldog boldogtalan pogácsáját, kolbászát ennem, főleg állva, idelöknek - odalöknek, lábamra taposnak... Hát nem jobb lenne otthon nyugodtan, asztalnál ülve falatozni?
No, de ezek csak az én gyerekeszem gondolatai voltak.
Ahogy nőttem, és kezdett érdekelni ez a bálos dolog, édesanyám elmesélte miért is batyusbál a batyusbál.
Mivel böjt idején nem lehet dúskálni ételben, italban, nem lehet táncolni, vigadni, az emberek igyekeztek hát az előtte lévő farsangi időszakot kihasználni. A batyuba kötött étel kínálgatása meg a szeretet, az összetartozás jele. Ha az ételemet megosztom valakivel, az a barátságomat, jószívűségemet jelképezi.
Farsang utolsó mulatsága a cigánybál volt. Este ez is rendes bálnak indult, mint a többi, de a vége egyre nagyobb, vadabb nótázásba, mulatozásba ment át. Ezen az estén a falu legjobb prímásai húzták a nótát a színpadon, vetélkedve az emberek szeretetéért. A falu népe pedig nem csak szerette, de tisztelte is őket.
Gyerekként már alig vártam az éjfélt, mert az volt az est fénypontja. Ilyenkor temették el a nagybőgőt. Szabályosan fölravatalozták, fehér lepedővel letakarták, és elsiratták. A zenészek jajgattak, sopánkodtak, mórikálták a nagy fájdalmukat. Eközben a fél falu dőlt a nevetéstől.
Különösen neves siratóasszony volt a „Sunka”, meg a „Tarka”. Mindkettő férfi volt természetesen. No amikor aztán kirítták magukat, a nép meg már fetrengett a nevetéstől, akkor egy kalapba elkezdték gyűjteni a böjti elemózsiára valójukat. Mivelhogy legközelebb csak húsvétkor muzsikálhattak, de megélniük addig is meg kellett valamiből. Így hát a falu jószívűségére bízták magukat. A perkátai emberek pedig nem voltak szűkmarkúak velük. A cigánybál végére a nép megszavazta a bálkirálynőt, aki összegyűjtötte az adományokat. Tellett is a „Tuba” kezében a kalap, ő ugyanis többször is volt cigánybálon a falu legszebb cigányleánya. Ám ő nemcsak nagyon szép volt, de gyönyörűen énekelt is.
Természetesen ez is csak egy szokás volt, egy falusi farsangi hagyomány. Az akkori cigányzenekarok megbecsült emberei voltak a falunak.
A farsangi bálok mellett, élt még egy szokás mifelénk, amit paszitának hívtak.
Ha édesanyám azt mondta, hogy igyekezzünk a leckével, mert estére csapunk egy kis paszitát, akkor az azt jelentette, hogy este vendégség lesz nálunk. Rokonok, ismerősök, vagy csak éppen az utcabeliek állítanak be hozzánk. Ilyenkor ettünk ittunk, énekeltünk, táncoltunk. Természetesen mindenki hozta magával az elemózsiás batyuját. Ezek a pasziták hétköznap voltak. Persze volt olyan este, amikor aztán mi mentünk másokhoz egy kis paszitára.
A farsang a vidámság időszaka volt. A paszitára szóló meghívás pedig így hangzott:

„Ha gyüttök, lesztek, ha hoztok, esztek!”

Perkáta, 2012. február 16.

Mészáros Zsuzsanna

Mészáros Zsuzsanna további visszaemlékezéseihez >>


Ez egy ingyenes Dreamweaver sablon, amelyet a JustDreamweaver.com készített.

Impresszum      Hasznos linkek      Linkcsere feltételei      Adatkezelési tájékoztató

eXTReMe Tracker