DÁTUM / NÉVNAP


TÁMOGATÓK

GYORS MEGOLDÁSOK KFT.
2431 Perkáta
Dr. Baráth Károly u. 51/A
+36 (30) 378 5478
imre.szoke@hotmail.com

GDPR Vigh György adatvédelmi tisztviselő DPO Perkáta Budapest

Corner virágüzlet Szabadegyháza Szabadság tér 8. Üzletház

PatikaPlus Gyógyszertár Dunaújváros Tesco

Forrás Mezőgazdasági Szövetkezet Perkáta

PEGÁZ Kft. Perkáta

Függetlenek Perkátáért Egyesület (FÜPE)

Hunorganic Kft. NaturBit

B&D Kft - Dunaújváros

Styx Temetkezési Kft. Perkáta

A Perkáta Online az MTI hivatalos hírfelhasználója

VighFoto - esküvő, koncert, rendezvény fotózás

VighFoto - esküvő, koncert, rendezvény fotózás

József Attila Könyvtár Dunaújváros

legifotok.hu - Magyarország a magasból

23. Gyermekkorom emlékei...
Amikor még a kiscsibéket a tyúkanyó költötte...

Kotújjatok, tojjatok!- adta ki a parancsot édesapám Luca-nap estéjén az ólban rikoltozó tyúkoknak. De, hogy nagyobb legyen a foganatja, a piszkafával néhányszor még közéjük is csapott.
Ámbár azt gondolom, hogy ő is inkább bízott a vályúba szórt kukoricában, meg a szőlőhegyi tyúkhúrban, de ezt a régi szép Luca-napi hagyományt egész életében betartotta.
Tette mindezt édesanyám nagy örömére, mert mindig bőven volt friss tojásunk és kotlósunk is.
Húsvét után a falusi asszonyok legfontosabb dolga - sok egyéb mellett - a kotlósültetés volt.
Nálunk a fészer alatt volt egy kis helyiség, ahol így tavasszal öt-hat tyúkanyó aludta végig napjait.
Nagy vessző vékákat édesanyám megrakott szalmával, majd mindegyikbe belerendezett 21 szép egészséges tyúktojást, azután óvatosan ráültette a kotlóst.
- „No, Jézus segíts, hogy ne legyen benne palozsna!” - mondta és keresztet vetett. (Palozsnatojásnak mondták azt a tojást, amiből nem kelt ki kiscsibe.)
A gondos tyúkanyó rögtön a tojásokat kezdte el rendezgetni a csőrével maga alatt, és úgy kottyogott, mintha máris a kiscsibéket hívná.
- Ne te ne! - kapta le édesanyám a fészekről azt a kotlóst, amelyik törte, zúzta a tojásokat. Neki hamar kitellett a böcsülete, és vele együtt a jómódja is. Innentől kezdve naponta többször is hidegfürdőt kellett vennie a patakban.
A kotlóssága ugyanis csak úgy múlt el, ha többször megfürdettük a kertvégi folyóvízben. Nagy bánatunkra - nekünk, gyerekeknek - volt olyan év hogy ez a patak-buli elmaradt. Csupa gondos tyúkanyója volt édesanyámnak.
Egy hét elteltével aztán meglámpázta a tojásokat. Amelyik a gyertya vagy lámpa fényében sötét volt, annak nagyon örült édesanyám, mert abban kiscsibe lakott.
Egy újabb hét múlva langyos vízben megfürdette a tojásokat, és amelyik a víz tetején mozdulatlan maradt, az kidobásra került, merthogy az palozsna, azaz záptojás volt.
A 21. napon aztán elkezdtek kopogtatni a kiscsibék. Édesanyámnak az egész napja azzal tellett, hogy meleg puha ruhák közé rakta az apró pelyhes kicsi jószágokat. Vigyázta, hogy össze ne tapossa őket az anyjuk a nagy szeretetben, rendezgetésben. Mikor mind előbújt a tojásból, akkor a legjobb tyúkanyók kaptak 20-25 csibegyereket, merthogy ennyit tudtak maguk alá szedegetni. Védték őket a hidegtől, széltől, macskától, no meg tőlem. Ilyenkor tavasszal ugyanis az egyik legjobb játékunk a csibedajkálás volt. Főleg a kis kopasznyakú bosnyákcsibék, meg a búbosak voltak a kedvencek. Igaz, néha a kotló megslingelte a bugyogónk szélit, nem győztünk menekülni előle, de azért adódó alkalommal újra csak loptunk tőle dajkálnivalót.
Első napokban csak vágott csalánt, főtt tojást, túrót kaptak a kiscsibék, és kamillateát ittak. Azután szép fokozatosan hozzászoktak a darához, kukoricához, zöldségmaradékhoz, biz-gazhoz.
Hamarosan tekintélyes tagjai lettek a baromfiudvarnak.
Édesanyám a kacsatojást is a kotlóssal keltette ki. Egy fészekalja 16 tojásból állt, és belőlük 28 nap múlva bújtak elő a sárga pelyhes kiskacsák. Velük kicsit több gond volt, ugyanis ők folyton legeltek, meg fürödtek volna. Nekünk, gyerekeknek ez ugyan nem jelentett gondot, mert amíg a kacsák legelésztek, vagy úszkáltak a patakban, mi csapatostul játszottunk a réten... Félszemmel persze rájuk néztünk néha, nehogy messzire csatangoljanak...
Gyerekkoromban a falusi asszonyok egyik legfontosabb tavaszi munkája a tyúkültetés volt. Fáradtságos, lelkiismeretes munka révén lett a tojásból örömet, és hasznot hozó majorság. A nagymama még így hívta az aprójószágot, az Erdélyi magyarok pedig még ma is így hívják.
A tyúkültetésnek volt egy fontos regulája. Az év századik napján uborkát, tököt, futóbabot kellett vetni, de tyúkot ültetni tilos volt. Merthogy a kotló is olyan futós, szaladós lesz, mint a bab vagy az uborka. A régi öregek szerint az a tyúk kelt sok kiscsibét, amelyik kialussza a krumplit a földből.
    „- Hogy a csibe hogy?
      - Három forint húsz, három forint húsz a csibe ára!
      - Leteszem az asztalára!”

Édesanyám ezt a gyerekjátékot 1920 táján játszotta. Én ezt tőle tanultam, de az 1950-es években minden falusi gyerek ismerte.
Ma, az okostelefonok világában már „csibegyárak” vannak, ahonnan ezrével kerülnek ki az olyan csirkék, akik sem csalánt, sem gilisztát, de talán még napfényt sem látnak.

Én meg öregasszonyként mesélem a régi „fateknyős” világot, ahol a kiscsibéket még a kotlós keltette ki, én meg elcsentem tőle a kis kopasznyakút, bepólyáltam, eldajkáltam nótaszóval: - Hogy a csibe hogy...

Perkáta, 2012. április 22.

Mészáros Zsuzsanna

Mészáros Zsuzsanna további visszaemlékezéseihez >>


Ez egy ingyenes Dreamweaver sablon, amelyet a JustDreamweaver.com készített.

Impresszum      Hasznos linkek      Linkcsere feltételei      Adatkezelési tájékoztató

eXTReMe Tracker