DÁTUM / NÉVNAP


TÁMOGATÓK

GYORS MEGOLDÁSOK KFT.
2431 Perkáta
Dr. Baráth Károly u. 51/A
+36 (30) 378 5478
imre.szoke@hotmail.com

GDPR Vigh György adatvédelmi tisztviselő DPO Perkáta Budapest

Corner virágüzlet Szabadegyháza Szabadság tér 8. Üzletház

PatikaPlus Gyógyszertár Dunaújváros Tesco

Forrás Mezőgazdasági Szövetkezet Perkáta

PEGÁZ Kft. Perkáta

Függetlenek Perkátáért Egyesület (FÜPE)

B&D Kft - Dunaújváros

Styx Temetkezési Kft. Perkáta

A Perkáta Online az MTI hivatalos hírfelhasználója

VighFoto - esküvő, koncert, rendezvény fotózás

VighFoto - esküvő, koncert, rendezvény fotózás

József Attila Könyvtár Dunaújváros

legifotok.hu - Magyarország a magasból

26. Gyermekkorom emlékei...
Igaz mese a 30 filléres dinnyéről...

Futótűzként terjedt a hír a Gecseg-tanya környékén:

„- Meggyüttek a dinnyések!”

No, mi gyerekek lóstattunk is mint a veszedelem, hogy minél előbb meglássuk a tavalyi játszótársunkat, a felnőttek meg azért igyekeztek, hogy segítsenek a lepakolásban. Szegény régi Csepel teherautó az utolsókat rúgta, mire ideért a betyárbútorral, de nem is lehet csodálkozni, hiszen a dinnyetermesztés őshazájából, Heves megyéből, Csányról, Csánytelekről hozta az utasokat. Mindez úgy március fele történt, ugyanis gyermekkoromban minden tavasszal ideköltözött két-három család, és a dinnyeszezon végéig, a szeptemberi búcsúig itt lakott Perkátán.
Ők voltak a DINNYÉSEK- csupa nagybetűvel. Emlékszem olyan családokra, akik évekig termelték a dinnyét, itt a faluban, amit szinte már második otthonuknak tekintettek.
Hatalmas földbevájt kunyhókban laktak, amit olyan lakájosan rendeztek be, hogy még irigyeltem is a Marcsit érte. Marcsi vagy öt éven át volt osztálytársam. Ez egyben a legnagyobb ok volt arra, hogy leckecsinálás ürügyén minél több időt tölthessek náluk.
Nem tudom, ma hogy hívják, és kié az a darab föld, ahol annak idején a dinnyét termelték, de az ötvenes években az Alkotmány Tsz-é volt, és úgy mondtuk, hogy az „erdőalji dűlő”. Fönt a dombtetőn álltak a lakókunyhók, és ameddig a szem ellátott az mind dinnye volt. Egyik oldalon a mélyvölgyi erdő határolta és védte a földet, a másik oldalról a Simon-tanyáról jövő patak volt a dűlőhatár. Akkor a mederben még fél méteres víz hömpölygött. Ezzel a vízzel öntözték a dinnyeföldeket, de ezzel vetették a vályogot is a Gecseg-tanyán. No meg mi is ezen csónakáztattuk a kiscsibéket a kiszolgált bádogtepsiben.
Szóval ott tartottam, hogy tavasszal megjöttek a dinnyések, és elkezdtek nagyon szorgalmasan, bizony nagyon sokat dolgozni. Adtak bőven munkát minden ráérő gyereknek, asszonynak, öregnek. Ők voltak a lehetséges segítség, mert a falu derékhada a tsz földeken dolgozott, vagy Sztálinvárost építette. De aki tehette, szívesen palántázott, kapált, öntözött, vagyis szívesen dolgozott napszámosként a dinnyeföldön.
No, de a nyár fénypontja az volt, amikor a Manci nem hátitáskával jött iskolába, hanem karkosárral... méghozzá micsoda illatú karkosárral...
„- Idesapámék tiszteletüket küldik, meg egy kis kostulót a dinnyébül. Aztán még azt is üzenik, hogy most én egy darabig nem gyüvök, merthogy nem győzzük a dinnyét szedni, hál' Istennek annyi van. Minden kézre szükség van otthun!”
No, ezen esemény után nem is igen találkoztunk a Mancival. Legalábbis az iskolában nem. Viszont annál többször az erdő alatti dinnyésben.
Hol vannak már azok a mézédes sárgadinnyék... azok az illatos zöldbélűek...
Hol vannak a poros, maszatos kezű gyerekek, akiknek a bugyogó korca fogta föl a hasukon végig csorgó mézédes dinnyelevet...
Hova lett az az idő, amikor az áldott perkátai föld munkát adott a falu népének...
Hova lett az az idő, amikor annyi dinnyét ehettünk, hogy a fülünk is kettéállt...

Utóirat:
Hallgatom minap a rádiót, utánfutókról verik betonba a dinnyét, tüntetnek a hevesiek a multik ellen. Valamiféle kartellről beszél a bemondó. Kár, hogy csak beszélnek a magyar dinnyéről, miközben a külföldről behozott, gázzal vagy vegyszerrel beérlelt dinnyéből vehetnék... - de nem veszek.
Inkább így öregasszonyként becsukom a szemem, és látom a dinnyéskunyhókat, látom a Mancit az illatos karkosárral, és néha még az ízét is érzem annak a dinnyének, amit a perkátai langyos eső áztatott és szorgos kezek munkáltak.

Perkáta, 2012. augusztus 6.

Mészáros Zsuzsanna

Mészáros Zsuzsanna további visszaemlékezéseihez >>


Ez egy ingyenes Dreamweaver sablon, amelyet a JustDreamweaver.com készített.

Impresszum      Hasznos linkek      Linkcsere feltételei      Adatkezelési tájékoztató

eXTReMe Tracker