DÁTUM / NÉVNAP


TÁMOGATÓK

GYORS MEGOLDÁSOK KFT.
2431 Perkáta
Dr. Baráth Károly u. 51/A
+36 (30) 378 5478
imre.szoke@hotmail.com

GDPR Vigh György adatvédelmi tisztviselő DPO Perkáta Budapest

Corner virágüzlet Szabadegyháza Szabadság tér 8. Üzletház

PatikaPlus Gyógyszertár Dunaújváros Tesco

Forrás Mezőgazdasági Szövetkezet Perkáta

PEGÁZ Kft. Perkáta

Függetlenek Perkátáért Egyesület (FÜPE)

Hunorganic Kft. NaturBit

B&D Kft - Dunaújváros

Styx Temetkezési Kft. Perkáta

A Perkáta Online az MTI hivatalos hírfelhasználója

VighFoto - esküvő, koncert, rendezvény fotózás

VighFoto - esküvő, koncert, rendezvény fotózás

József Attila Könyvtár Dunaújváros

legifotok.hu - Magyarország a magasból

30. Gyermekkorom emlékei...
Igaz mese gyermekkorom majálisairól

Így április utolsó hetében nekünk, gyerekeknek a legfontosabb feladatunk az orgonavirág szemmel tartása volt. Mármint, hogy a „kétárok” között lévő orgona szép lesz-e a majálisra. (Mert akkor még a szőlőhegyre vezető út valóban két árok között volt, az árokpartok pedig végig voltak akáccal, ledicsfával, kökénybokorral és végestelen-végig orgonával, vadrózsával.)

Tehát ott tartottam, hogy esténként lóstattunk bandástul a nagy porban végig a Gecseg tanya mellett, hogy fölmérjük a „virághelyzetet”. Persze az idő nagy részében csimbókot hajkurásztunk, meg tücsköt csalogattunk szurkos madzaggal, no meg bújócskáztunk a bokrok között.

- Pisti, Pisti - no, a Sarok Mári néni hangjára aztán szélvészként vágtáztunk haza, mert ez azt jelentette, hogy a szüleink végeztek az otthoni teendőkkel, kint ültek az utcai padon. Beszélgettek, délről maradt pogácsát, palacsintát eszegettek, vagy éppen a mamuska frissen pattogtatott kukoricáját szemezgették.

Aztán végre eljött április utolsó napja. Az egész falu lázban égett. Az 1950-es években az volt Perkátán a szokás, hogy minden utca bejáratához az utca lakói díszkaput csináltak. A férfiak oszlopokból, deszkákból egy olyan székelykapu-félét ácsoltak, amit a nők meg a gyerekek virágokkal, szalagokkal, zöld ágakkal díszítettek föl. Itt-ott egy butykos pálinka, vagy bor is került rá. Minden utca lakója azon igyekezett, hogy az ő díszkapujukat találják majd a fölvonulók a legszebbnek.

Május elsején aztán már hajnalban kelt mindenki, hogy díszítse a lovaskocsit, biciklit, amivel majd megy az ünnepségre.

A legényeknek ugyan nem kellett fölkelni, mert, hogy ők ezen az éjszakán le sem feküdtek. Hajnalban már minden lányos ház kapujában ott lobogtatta a szél a májfa szalagjait.

De a legnagyobb gond ezen az éjszakán a Nagykultúr udvarán felállítandó májfa volt. Mert ugyebár az a falué, amit most májfa állító bállal ünnepel a falu apraja nagyja, egy hónap múlva meg lesz a májfa kitáncoló bál.

Emlékszem egyszer a bátyám mesélte, hogy Bárányjárásról egy 17 méteres jegenyét húztak-vontak hazafele fél éjszaka, és már ott tartottak, hogy kettéfűrészelik, de aztán csak megbirkóztak vele. Igaz nem csak a legények tikkadtak ki a cipelésben, hanem a fára szánt borosüvegek is, de a lényeg az volt, hogy mire a falu felébredt, az égbe nyúló májfán ott lobogtak a színes szalagok.

Elsején reggel 8 órakor kellett gyülekezni a Tanácsháza előtt, ahonnét aztán megindult a menet, a falu népe végig az utcákon. Lovas kocsin, biciklin, gyalog, virágokkal, nótaszóval, és persze viccelődve kritizálva a díszkapukat.

Délután lett mire bejártuk a falut. A dínom-dánom meg a kastély kertjében volt. Akkor itt még évszázados fák, jázminbokrok, sétautak, rózsabokrok voltak. No, itt aztán fűben ülve, alkalmi deszkapadokon pihenve ettünk ittunk. Igaz csak sült kolbász meg sült hús volt a menü, hozzá korsó sör, málnaszörp, de a lényeg abban volt, hogy az összetákolt alkalmi színpadon perkátai cigányzenekar játszott, a csárdást meg a sudridomot perkátai legények járták, csak úgy rengett alattuk a deszka. Amikor a mamuska a kendője csücskivel megtörölgette a szemeit, az meg a Dukai Palinak szólt, meg a Csepecz Panninak, meg a Simon Márikának. Mert belőlük akár hivatásos nótaénekes is lehetett volna.

Öreg este lett, mire hazakászálódtunk. A malacok szóvá is tették, de édesapám megnyugtatta őket, hogy minden évben csak egyszer van majális, egyébként meg még a déli maradék is ott van a vályú sarkában.

Sajnos, nekünk, gyerekeknek, időseknek véget ért a majális, de a legényeknek, nagyleányoknak most kezdődött csak igazán. Másnap hajnalban ért véget a bál a Nagykultúr udvarán. Nekem nővérem is volt, bátyám is volt, akik napokig mesélték még a bál eseményeit. No, meg ott hirdették ki a győztes utcát is. Sajnos ezek a szép emlékek már csak az ilyen 60-70 évesek szívében élnek.

Perkáta, 2013. május 1.

Mészáros Zsuzsanna

Mészáros Zsuzsanna további visszaemlékezéseihez >>


Ez egy ingyenes Dreamweaver sablon, amelyet a JustDreamweaver.com készített.

Impresszum      Hasznos linkek      Linkcsere feltételei      Adatkezelési tájékoztató

eXTReMe Tracker