DÁTUM / NÉVNAP


TÁMOGATÓK

GYORS MEGOLDÁSOK KFT.
2431 Perkáta
Dr. Baráth Károly u. 51/A
+36 (30) 378 5478
imre.szoke@hotmail.com

GDPR Vigh György adatvédelmi tisztviselő DPO Perkáta Budapest

Corner virágüzlet Szabadegyháza Szabadság tér 8. Üzletház

PatikaPlus Gyógyszertár Dunaújváros Tesco

Forrás Mezőgazdasági Szövetkezet Perkáta

PEGÁZ Kft. Perkáta

Függetlenek Perkátáért Egyesület (FÜPE)

Hunorganic Kft. NaturBit

B&D Kft - Dunaújváros

Styx Temetkezési Kft. Perkáta

A Perkáta Online az MTI hivatalos hírfelhasználója

VighFoto - esküvő, koncert, rendezvény fotózás

VighFoto - esküvő, koncert, rendezvény fotózás

József Attila Könyvtár Dunaújváros

legifotok.hu - Magyarország a magasból

31. Gyermekkorom emlékei...
Igaz mese egy 57 évvel ezelőtti Balatonról

Kiskoromban a tekerős kútból húzott víznek bizony nagy becsülete volt otthon. Főleg télen, amikor a mamuska beleültetett a nagy fateknőbe fürdés címén - már ha azt fürdésnek lehetett nevezni - ugyanis percenként figyelmeztetett, hogy ne pacsáljam ki a vizet a földre, mert sár lesz. Zárójelben mondom, akkor még a hátulsó kisszobánk földes volt, amit egyébként paraszti praktikákkal nagyon szépen rendben lehetett tartani.

No, de ahogy megjött a jó idő, megszűntek pacsálási gondjaim is, hiszen a kút melletti nagy fakádban jókat lehetett lubickolni. Aztán meg ott csordogált a kertvégi patak, amibe néha derékig gázoltunk egy-két békagyerekért, de ha sikerült a kotlóstól kiscsibét lopni, hát azt is megúsztattuk a Sajó lábasában.

No, de az igazi nagy nyári buli az akkori gyerekeknek a Gecseg - tanyai vályogos gödrök voltak, amikben egy-egy nagyobb eső után méteres víz állt. Ebbe a nagyobb fiúk még fejest is ugráltak. Igaz legtöbbször a fürdés végén a gyerek egyszínű volt a klottgatyájával, az iszaptól, sártól, de akkor ez senkit nem zavart. Néha meg a kacsák rebbentek szét nagy hápogással, de azután „mégis csak jobb a békesség” jelszóval pacsáltunk együtt tovább. Szüleimtől, nagyobb testvéreimtől tudtam, hogy Magyarországon van egy hatalmas folyó, a Duna, és egy óriási tó, a Balaton. Nekem úgy 5-6 évesen a nagy folyó a Pistola patak volt, a tavat meg a csirói kenderáztató jelentette.

1954-ben Sztálinvárosban felavatták a vaskohót. Ment a perkátai nép virágos, szalagos lovas kocsikkal ünnepelni. No, én akkor láttam életemben először a Dunát és azon az éven mentem első osztályba. 1956. augusztus 10-én voltam 8 éves, és ezen a napon pedig megláttam a Balatont. Ez volt életem első nyaralása, de bizton állítom, hogy a mai napig a legszebb, legemlékezetesebb és a legnagyobb élményt adó nyaram is volt egyben.

Hogy láthattam én 1956-ban a Balatont? Akkor egy falusi gyereknek innen Perkátáról odajutni, legalább akkora dolog volt, mint most „elugrani a horvát tengerpartra”... ...ha nem nagyobb.

Vajon tudják-e a mai gyerekek, hogy a faluban régen egy több mint 100 embert foglalkoztató üzem létezett. Háború előtt Túró és Gombgyár néven Genát Ernő tulajdona volt. Később a gombgyártás megszűnt, de 1956-ig, mint tejfeldolgozó üzem működött. Bizony a hatalmas emeletes tejüzem helyén ma néhány ember gyermekcipőket készít.

Ennek a hatalmas épületnek az egyik utcai ablakát kocogtathattam meg kisgyerekként, ha a mamuskával a Népboltba mentünk. Aztán mikor a sok kockából álló ablakon, egy füzet nagyságú kocka kinyílott, akkor nagyon megörültünk, mert azon kimosolygott édesapám. Én meg a mamuska karjából bekukucskálhattam egy pillanatra. Édesapám ebben a tejüzemben 28 évig dolgozott. Nem véletlenül hívták a „csarnokos Mészáros Jani bácsinak”. Sokszor kitüntették a jó munkájáért.

1956. augusztus 9-én miniszteri elismerésben részesült, az „Élelmiszeripar Kiváló Dolgozója” lett. Én az ezt bizonyító oklevelet bekeretezve a mai napig őrzöm. A jutalma pedig egy 5 napos kirándulás volt, körbe a Balaton mentén, az egész családdal. Nohát így jutottam el én a magyar tengerhez, édesapám szorgalmas, lelkiismeretes munkája révén.

Akkor még visszakiabált a tihanyi visszhang, akkor még poros gyalogösvényen kaptattunk föl az Apátsági templomhoz, mezítlábas gyerekek adták 10 fillérért a maréknyi balatoni kecskekörmöt, és 5 fillérért mesélték el a Balaton legendáját. Ha becsukom a szemem, ma is látom az apró nádtetős házakat, az esti csendben parthoz csapódó hullámokat és a hol itt, hol ott bánatosan felsíró tárogató hangját. (Perkátán ez a hangszer teljesen ismeretlen volt, helyesebben én nem tudok róla, hogy itt valaha is lett volna valakinek ilyen hangszere.)

Az elmúlt 60 év alatt a Balaton és környéke óriási változáson ment keresztül. A családommal Keszthelyre mi már hazamegyünk. Ismerem a csendes Balatont, a haragvót, ismerem a ma oly divatos balatoni fesztiválokat. De nekem a Balatont az a régi tárogatószó jelenti, a 10 filléres kecskeköröm, a mezítlábas parasztbácsi, akitől a bátyámnak egy bugylibicskát vett a mamuska, nekem meg egy szép kékpöttyös kendőt. A bugylibicska sajnos hamarosan egy ürgelyukban végezte a Szalasinában, de a pöttyös kendőt ma is őrzöm, igaz a feliratát az idő már megkoptatta: Balatoni emlék 1956.

Perkáta, 2013. július 7.

Mészáros Zsuzsanna

Mészáros Zsuzsanna további visszaemlékezéseihez >>


Ez egy ingyenes Dreamweaver sablon, amelyet a JustDreamweaver.com készített.

Impresszum      Hasznos linkek      Linkcsere feltételei      Adatkezelési tájékoztató

eXTReMe Tracker