DÁTUM / NÉVNAP


TÁMOGATÓK

GYORS MEGOLDÁSOK KFT.
2431 Perkáta
Dr. Baráth Károly u. 51/A
+36 (30) 378 5478
imre.szoke@hotmail.com

GDPR Vigh György adatvédelmi tisztviselő DPO Perkáta Budapest

Corner virágüzlet Szabadegyháza Szabadság tér 8. Üzletház

PatikaPlus Gyógyszertár Dunaújváros Tesco

Forrás Mezőgazdasági Szövetkezet Perkáta

PEGÁZ Kft. Perkáta

Függetlenek Perkátáért Egyesület (FÜPE)

Hunorganic Kft. NaturBit

B&D Kft - Dunaújváros

Styx Temetkezési Kft. Perkáta

A Perkáta Online az MTI hivatalos hírfelhasználója

VighFoto - esküvő, koncert, rendezvény fotózás

VighFoto - esküvő, koncert, rendezvény fotózás

József Attila Könyvtár Dunaújváros

legifotok.hu - Magyarország a magasból

8. Gyermekkorom emlékei...
IGAZ MESE A PARASZTEMBER LEGNAGYOBB MUNKÁJÁRÓL, AZ ARATÁSRÓL

Aratás „Máma íletet vetek!” - mondta Csepecz öregapám, és kiment a Szalasinába búzát vetni. Mert valamikor az én gyermekkoromban, a búza az életet jelentette. Szinte ünnep volt a vetése, és az aratása. A „bánkúti” fajta volt a legszebb az itteni földeken.
Tavasszal az egész falu kint volt a búzaszenteléskor a plebánosatyával, hogy a faluhoz közeli dűlőket körbejárva kérjék az égiek kegyét és áldását a jó termés érdekében.
Nagyszüleim még a frissen szántott földbe, nyakba akasztott lazsnakból hintették a búzát, majd fogassal dolgozták bele a földbe. Ők még kézi kaszával arattak. Cséphadaróval és lovakkal nyomtatták a gabonát, majd erős szélben rostálták és szelelték tisztára. Ezután került föl a padlásra. Nagyapám árpát és zabot vetett a jószágok etetésére, búzát és rozst pedig kenyérnek, tésztának.
A gabonát a helybeli malomban őrlették meg. Az „íletbűl” kenyérliszt, tésztaliszt, grízes liszt és korpa lett.
A családnak egész évben ezt kellett beosztania. De amíg a búzavetéstől a liszteszsákok a padlásra kerültek, bizony sok víz lefolyt a Dunán. A hajladozó búzaszálakat meg közben vihar tépte, jég verte, tikkasztó hőség fonnyasztotta. De ha mindezt túlélte, akkor következett az emberpróbáló munka, az aratás.
Június 29. Péter, Pál napja. Ilyenkor úgy mondták a régi öregek- „megszakad a búza töve, aratni köll!”
Szüleim elmondásából tudom, hogy ilyenkor a Győri grófnőidejében ilyenkorra már itt voltak a messziről jött summások. Bandákba osztva készen álltak a cselédek, hónapos napszámosok és a béresek. Ezen a napon reggel a plebánosatya megszentelte a kaszákat, imát mondott a jó termésért. Az első marék levágott búzakalásszal egy gyerek pedig átkötötte a grófnő csuklóját.
Ez a gyerek egyszer édesanyám volt, éppen tíz évesen. 1926-ot írtak akkor.
Én tízéves 1958-ban voltam. Más kor, más világ, más aratás volt. Voltak egyéni gazdák és voltak termelőszövetkezetek. Az én édesapám az Alkotmányban volt fogatos. Még emlékszem, amikor a hatalmas dűlőkben suhogtak a kaszák, lebegtek a szélben a pöttyös fejkendők. Messzire hallatszott az aratónóta. Talán nótaszóra jobban ment a munka? Mindenesetre én nagyon boldog voltam, ha felülhettem a lovaskocsira édesapám mellé a bakra, egy-egy fordulóra. Évekig volt az aratóknál ebédhordó. Sajnos... vagy hála istennek pár év múlva az embereket és a lovakat kiszorították a munkából a gépek. A kombájnok néhány nap alatt úgy végeztek az aratással, hogy a falu népe szinte észre sem vette.
Én most mégis a régebbi, keservesebb aratásról mesélek. Emberibb volt az a munka, mert összetartotta a családokat, rokonokat, barátokat. Hisz aratni csak bandákban lehetett.
Egymást támogatva, egymást segítve.
Szüleim nagyszüleim is így arattak, amíg saját földjük volt. De így arattak a szomszéd Kósa Józsi bácsiék, Elek Laci bácsiék, meg az egész falu.
Az aratóbandában mindig az volt az első kaszás, aki a legszélesebb rendet vágta. Az összes többi aztán hozzá igazodott. Ez bizony nagy dicsőség volt, mert még a nóta is azt mondta:
„Nem vagy legény Berci, nem vagy legény Berci, Nem tudsz rendet vágni...”
A kaszás után ment a marokszedő, aki a földre hulló gabonát kévébe szedte, majd őt követte két-két kaszás után egy-egy kévekötő, aki összekötözte a kévéket. A kévekötéshez használatos kötelet már kora reggel megkötötték az asszonyok a rozs szárából, mert csak addig lehetett hajlítani, fonni, amíg harmatos volt. A kévéket azután kalásszal befelé kereszt alakúra összerakták. Ezt Perkátán kepének hívták. A legelső, a „papkéve” volt, ami a beázástól védte a keresztet.
Aratás alatt, ha az idő engedte, az emberek kint aludtak a földeken. Hajnalban kötelet csináltak, azután együtt megreggeliztek, azaz früstököltek. Ez szinte mindig kenyér, szalonna, hagyma volt. Azután megkalapálták, fenték a kaszát, és a „Jézus segíts” mondat után délig meg sem álltak. Ugyan nem tartozott a bandához, de még egy igen-igen fontos szereplője volt az aratásnak... ez pedig a ceglédi kannás vízhordógyerek volt.
Fekete klottgatyájánál a bőre sem volt sokkal világosabb, hiszen reggeltől napestig rótta a tarlót a hatalmas földeken.
Délben azután megérkezett a lovaskocsi, hozta az ebédet. Bableves, krumplileves, gulyásleves, jó sűrű, hogy laktatós legyen. Darástészta, krumplistészta, pörkölt nokedlival, rántott csibe tökfőzelékkel.
Jó nehéz paraszti ételek. Hiszen kellett az erő a nehéz fizikai munkához.
Ebéd után a fák alatt jólesett egy kis delelés, ki-ki elszívott egy-egy sodort cigarettát, aztán folytatódott a munka napnyugtáig.
Este a földvégi patakban vagy az odavitt vizeslajtban mindenki lemoshatta a nap porát, fáradalmát. Vacsora után aztán „No tegyük el magunkat holnapra...” mondattal a friss szalmából vetett ágyon tértek nyugovóra.
Nehéz, bizony emberpróbáló munka volt az aratás. Azok az emberek mégis nótaszóval dolgoztak egész nap. Este évődtek, anekdotáztak egymással. Egy tálból öten-hatan is vacsoráltak, Együtt küzdöttek a tikkasztó hőség, futásra kényszerítő égi háború ellen és együtt csatáztak a hajnali-esti szúnyogok hada ellen is.
Aratás után következett a gabona hazahordása, a „takarodás”.
Ilyenkor a lovaskocsikra föltették a vendégoldalakat, és a csatlásrudakat. Vagyis megnagyobbították a kocsit, hogy minél több kéve férjen föl rá. Nagyon kellett ám érteni a rakodáshoz! Egyben kellett, hogy maradjon a több száz kéve, a zötyögős kilométereken át. Jöttek a kocsik a csirói domboldalból, a szalasinai lejtőn, az eső mosta hepehupás dűlőutakon. Ha szerencsésen hazaértek, akkor a szérűskertben asztagba rakták a kévéket. Ez megint fontos dolog volt, úgy kellett csinálni, hogy nehogy beázzon, vihar bele ne kapjon, szél el ne hordja, amíg a cséplőgép, azaz a masina el nem kezd dolgozni.
A masinázás nekünk, gyerekeknek is nagy esemény volt. A hatalmas gépmonstrum, a pöfögő, füstölő „körmöstraktor”, és a körülötte szorgoskodó emberek, nagyon látványos esemény volt.
Először is ugyebár a „gépészbácsi”, akinek csak a szeme világított, egyébként mindene csupa olaj meg korom volt.
Aztán a két legfontosabb ember, az etető meg a kévevágó. Az ő munkájuk nagyon veszélyes volt. Több bérért, nagy kockázatot vállaltak. Aggódtak is az asszonyok, ha az ő párjuk állt fönn vagy 3 méter magasan a masina tetején. Ők vágták szét és adagolták a kévéket a gépbe. Lent a nyílásnál, ahol a búza kipergett, szintén két ember állt, és zsákolta be a szemeket. Szintén két ember hordta a szalmát a petrencésrudakkal, rakták össze a kazlakat.
Voltak még a töreklikasok meg a polyvalikasok. No meg az asztagbontók, meg a kazalrakók. Hát bizony volt mit nézni, még a felnőtteknek is , nem csak a gyerekeknek.
Este majd megettek minket a szúnyogok, de csak nem tágítottunk a kerítés tövéből. Merthogy csak onnan volt szabad nézni a masinázást, ne hogy bajunk essen.
A búza a padláson a legvédettebb, fő helyre került. A szalma alom lett a jószágoknak, a polyvát szecskára hintve a tehén, birka, kecske kapta. A törek meg a sárba gyúrva vályogtéglává változott.
Ugye, hogy igazat mondott öregapám?
„Íletet” vetett a Szalasinába...
De a kemény munka után ünnepelt is a parasztember. Mindig úgy igyekeztek, hogy István király napjára a búza a padlásra kerüljön. Az aratóbálon aztán húzta a cigány, a kondérban rotyogott a gulyás meg a birkapörkölt. Ha soha nem is, de ezen a napon volt rá ok, hogy mindenki mindenkivel áldomást igyon... hisz megvolt már a jövő évi kenyere!

Mészáros Zsuzsanna

Mészáros Zsuzsanna további visszaemlékezéseihez >>


Ez egy ingyenes Dreamweaver sablon, amelyet a JustDreamweaver.com készített.

Impresszum      Hasznos linkek      Linkcsere feltételei      Adatkezelési tájékoztató

eXTReMe Tracker