DÁTUM / NÉVNAP


ESEMÉNYNAPTÁR
PONTOS IDŐ
TÁMOGATÓK

GYORS MEGOLDÁSOK KFT.
2431 Perkáta
Dr. Baráth Károly u. 51/A
+36 (30) 378 5478
fencontact@t-online.hu

Styx Temetkezési Kft. Perkáta

Forrás Mezőgazdasági Szövetkezet Perkáta

PEGÁZ Kft. Perkáta

Függetlenek Perkátáért Egyesület (FÜPE)

B&D Kft - Dunaújváros

A Perkáta Online az MTI hivatalos hírfelhasználója

VighFoto - esküvő, koncert, rendezvény fotózás

VighFoto - esküvő, koncert, rendezvény fotózás

József Attila Könyvtár Dunaújváros

legifotok.hu - Magyarország a magasból

Havrilla János: Sorsom - életem

Az elmúlt esztendőben töltötte be 75. életévét Havrilla János nyugalmazott perkátai könyvtáros. Könyvtárosi munkájának emlékeit legutóbb a Könczöl Imre emlékülésen idézte fel a megyei könyvtárban. Akkor kértük, hogy írja meg hogyan lett könyvtáros, milyen is volt valójában a könyvtári munka az 1950-es, majd az azt követő években. Emlékezéseit örömmel adjuk közre, további jó egészséget kívánunk neki.

1923. május 5-én születtem a Békés község melletti Rosszerdő elnevezésű tanyavilágban. Édesapámat nem ismertem, mert 3 hetes koromban meghalt, fénykép sem maradt róla. Édesanyám napszámos volt, nagyon szegényesen éltünk a tanyán.
Édesanyám 1933-ban felment Budapestre a Bethesda Kórházba mosónőnek, engem pedig kiadott családhoz, fizetett értem. Végül hazamentünk Békésre lakni. Itt jártam iskolába, négy elemit végeztem el, tovább nem járhattam. Menni kellett libapásztornak paraszt gazdákhoz, mert nagy szegénységben éltünk.
Ettől kezdve éltem a cselédek nehéz, küzdelmes életét. Kevés bérért nagyon sokat kellett dolgozni, hajnaltól késő estig. Kisgazdáknál voltam cseléd 1942-ig, az OTI-ba nem jelentettek be. Később Budapestre mentem fel. Nagynéném a budai Ketter étteremben dolgozott, odakerültem én is, háziszolga lettem. Ez könnyebb volt a mezei munkánál. Igaz, itt is hajnaltól késő estig dolgoztam, később több vendéglőben is dolgoztam 1943-ig.
Villamos kalauznak jelentkeztem a budapesti BSZKRT-hoz, ahol alkalmassági vizsgát tettem, itt dolgoztam 1944-ig. 1944-ben a budapesti Keleti pályaudvaron a Kurucz János étteremben dolgoztam mint csapos, az indulási oldalon.
Budapest ostromát, a háborút itt éltem át, nagynéném is Pesten dolgozott a Sörkatakomba étteremben. Nála laktam, s együtt éltük át a pincében a háborús hónapokat. Nagyon nehéz napok voltak ezek.
1945 tavaszán elindultunk haza Dobozra. Az én édesanyám és mostohaapám ott éltek. Nyolc napig mentünk gyalog, tehervonatokon, mire Dobozra értünk. Nagyon örültünk egymásnak, hogy újra találkoztunk, átvészeltük a háborút. Dobozon nehezen éltünk, munkalehetőség, napszámos munka nem volt.
1946 januárjában behívtak katonai szolgálatra, Budapestre. Egy hónap után beteg lettem, kétoldali tüdőgyulladással. Nyolc hónapig voltam a honvédkórházban, mire meggyógyultam.
Mikor hazamentem 1947-ben, megnősültem. Négy évig éltünk együtt majd elváltunk. Két gyermekünk született. 1947-ben György, 1949-ben Piroska. A gyermekeket szüleim és nagynéném segítségével neveltük fel.
1945-ben beléptem a Magyar Kommunista Pártba Dobozon. Azóta is tagja voltam, 1990 óta pedig Perkátán a Magyar Szocialista Párt tagja lettem, a mai napig.
Mivel gyermekkoromban csak négy elemit végeztem, újra tanulni kezdtem. Dobozon megindult a dolgozók esti iskolája, ahova én is jelentkeztem, és 1948-tól 1950-ig elvégeztem az 5-8. osztályt. Ősztől tavaszig jártunk az esti iskolába, persze a munka mellett. 1949-ben alakultak a termelőszövetkezetek. Munkalehetőség nem volt, nagynénémmel beléptünk a gerlai tsz-be. A békés határba tanyára mentünk ki lakni. A kertészetben dolgoztunk munkaegységre. Én akkor még jártam esti iskolába is. A tanyáról jártam be nyolc kilométerről gyalog esténként a 8. osztályba. Bizony nehéz volt, de azért sikeresen levizsgáztam. Petróleumlámpa mellett tanultam. Egészségemet is megviselte a tanulás, de főleg a sok munka. A vizsga után idegkimerüléssel a gyulai kórházba kerültem. Ez a betegség életem során továbbra is elkísért.
A tanyán előfizettünk a Szabad Föld című heti újságra. Az esti iskolában én nagyon szerettem írni, a legjobban a helyesírást, fogalmazást, magyart kedveltem. A Szabad Föld újsággal kezdtem levelezni a falu életéről, a tsz-ben a munkákról, és ami történt a környezetünkben. Örömmel tapasztaltam, hogy írásaim, leveleim nagyobb része megjelent az újságban.
A 8. osztály elvégzése után szerettem volna tovább tanulni, szakérettségit tenni. Csak sajnos nem sikerült, mert a tsz elnöke nem küldte be Békéscsabára a jelentkezési lapomat. Így elkéstem a felvételi vizsgát is.
Megírtam, hogy mi történt velem a Szabad Föld újságnak. Megírtam azt is, hogy szeretnék újságíró lenni, mert szeretek írni. Meg is látogatott a szerkesztőségből Szent Király János a tanyán. Nem soká Fehér Lajos, a Szabad Föld főszerkesztője levelet írt, hogy egy hónapi próbaidőre menjek fel Budapestre a Szabad Föld szerkesztőségébe dolgozni. Hamar eltelt az egy hónap. Örömöm nagy volt, amikor Fehér Lajos közölte velem, hogy továbbra is ott dolgozhatok. Régi álmom sikerült, úgy éreztem. Nagyon sokat tanultam ott.
Egy év után már majdnem megkaptam az újságíró igazolványt, folyamatban volt. A betegség azonban közbe szólt. Kórházba kerültem idegösszeroppanással, a harmadik hét után kijöttem a kórházból. Utána közölték velem, hogy ezt a foglalkozást hagyjam abba, menjek el fizikai munkára. Így nem lett meg az újságírói igazolvány, nagyon bántott a dolog. Elbúcsúztam a szerkesztőségtől.
A Fejér megyei Alsótekerespusztára kerültem dolgozni fizikai munkára a faiskolába.
Én egypár könyvet is vittem magammal. A dolgozók elkérték olvasni tőlem - oda is adtam szívesen. Volt az ebédlőben egy nagy szekrény lezárva, megkérdeztem, mi van benne. Azt mondták, hogy könyvek, de nincs, aki kezelje. Én elvállaltam társadalmi munkában a könyvtár kezelését. Így lettem könyvtáros egy pusztán.
Szépen gyarapodtak az olvasók. A gazdaság dolgozói a környező falvakból jártak ide dolgozni, vitték haza a könyveket olvasni. Így voltak olvasók a környékből is. (Balatonbozsokról, Enyingről, Lepsényből stb.)
A gazdaság vezetője segített könyvekkel, vásároltak újakat. Örültek neki a dolgozók nagyon. A megyei könyvtár munkatársai - köztük Kocsis István - többször meglátogattak. Segítették a munkámat. Bejártam megbeszélésekre, gyűlésekre. Így ismertem meg Könczöl Imrét is a megyei könyvtár vezetőjét.
Alsótekerespusztán láttam, hogy vasárnapokon, ünnepnapokon az ott lakó gyerekeknek, fiataloknak nincs egy klubhelyiségük, ahol tudnának összejönni, szórakozni. Beszéltem a gazdaság vezetőivel erről, ezután berendeztek egy klubszobát. Újságok voltak, játékok, sakk stb. Tüzelőt adtak minden nap. Vállaltam a vezetését társadalmi munkában. Én dolgoztam nappal kint a faiskolában rendesen, utána örömmel mentem a klubhelyiségbe.
Első napokban nemigen látogatták a klubhelyiséget, 1-2 gyerek jött el, szétnéztek. Utána többen jöttek, még az ott lakó dolgozók is eljöttek. Én néha vetítettem nekik diafilmet is. Innen kerülte be dolgozni a megyei könyvtárba Székesfehérvárra, 1952-ben szervezőnek.
Könczöl Imre nagyon jó vezető volt. Sokat tanultam tőle. Páldy Róbert volt a közvetlen főnököm, ő volt a terület munkafelelőse. Jártam a falusi könyvtárakba a megyében. Két évig dolgoztam a megyei könyvtárban. Közben Székesfehérváron elvégeztem a 2 éves alapfokú könyvtárosi tanfolyamot. Ekkor már Perkátán dolgoztam.
1954-ben nyíltak meg a falusi könyvtárak főfoglalkozású könyvtárossal, mint például Adony, Perkáta, Kisláng, Polgárdi. Mondtam Könczöl Imrének, hogy én szeretnék kimenni az egyik falusi könyvtárba dolgozni, Perkátát javasolták. Így kerültem Perkátára 1954. július 1-jén.
Nagyon megszerettem a községet, szívesen fogadtak - 20 évig dolgoztam Perkátán. Sok szép emlékem van a perkátai könyvtárról. Munkámat megbecsülték, számos kitüntetést kaptam:
Miniszteri Dicsérő Oklevél, 1955; Szocialista Kultúráért, 1967; Felszabadulási Jubileumi Emlékérem, 1970; Emlékérem a felszabadulás 40. évfordulójára, 1985; Oklevél a 40 éves párttagságért, 1985. Több emléklapot, oklevelet kaptam a törzsgárda tagságért, valamint az ország első népkönyvtárának (Mezőszentgyörgyön) megalapításának különböző évfordulója alkalmából. 1994-ben Perkáta Képviselő-testülete a Perkátáért emlékplakettel tüntetett ki.

***

Életrajzom végén szeretnék a perkátai könyvtárban eltelt munkámmal kapcsolatban is írni. Mint ahogy említettem, szívesen fogadtak a községben, ma is szeretek itt lakni.
Az olvasók száma szépen emelkedett napról-napra. 335 db könyvet vettem át, amikor munkába álltam, ez nagyon kevés volt. A sztálinvárosi járási könyvtárból kaptam nagyon sok könyvet, így tudtam adni az olvasóknak én is.
Munkámat a könyvtárba járó fiatalok közül sokan segítették. Főleg a diákok, akik Dunaújvárosba vagy Székesfehérvárra jártak középiskolába. Volt ifjúsági klub, irodalmi színpad, tánccsoport is az idősek hagyományos kártyázó-sakkozó körei mellett. Az ifjúsági klubunk éveken keresztül számtalan díjat nyert.
A pedagógusok is segítették a munkámat. Segítettek a diafilmvetítéseknél, a gyermekek körében a könyvtárban ez nagyon népszerű volt. Részükre gyermekklub is alakult, melynek vezetői a pedagógusok köréből kerültek ki. Vasárnap délelőttönként volt gyermekfoglalkozás. Irodalmi szakkör, könyvkötő szakkör, fafaragó szakkör is működött a könyvtárban. A könyvkötő szakkör vezetője Dudás Béla volt, majd Sándor György: a fafaragóké Czirok Antal, majd Fábián Tamás volt.
A perkáta környéki pusztákon nem volt könyvtár, így Bárányjárás, Parragpuszta, Mélyvölgypuszta és Kisperkáta településeken sem. Ezeken a helyeken fiókkönyvtárakat szerveztem, ahol örömmel fogadták a könyveket. A fiókkönyvtárosok társadalmi munkában végezték feladatukat. Diafilmeket is vittem ki vetíteni ezekre a helyekre, amit nagyon szerettek nézni.
Ünnepnapokon és a községi búcsú napján én mindig árultam könyveket, amit előtte bizományba kaptam.
Közben a községi tanács televíziót is vásárolt, ezt is én kezeltem a könyvtár épületében levő klubteremben. Nagyon sok nézője volt, ekkor még kevés televízió volt a a faluban, ezért jöttek filmeket nézni sokszor késő éjjelig.
A társadalmi szervek és a községi tanács is segített, köszönet érte mindenkinek!
A sztálinvárosi majd dunaújvárosi könyvtár, Venesz Béla vezetésével szintén sokat segített. Mindig számíthattam a megyei könyvtár vezetői, munkatársai segítségére is, köszönet nekik is ezért!
1973-ben súlyos beteg lettem, egy évig voltam betegállományban, majd 1974. november 21-én nyugdíjba vonultam. Rokkantnyugdíjas lettem 51 éves koromban.
Mosonyi György, falubeli fiatal 1971-ben érettségizett, majd utána a könyvtárba jött dolgozni. Azóta is a könyvtár dolgozója, vezetője, immár 28 éve. Örülök annak, hogy jó kezekbe került a könyvtár, méltó utódom lett. További jó munkát kívánok erőben és egészségben neki.
Küzdelmes életem során a Perkán, a könyvtárban eltöltött 20 év volt a legszebb idő, sok szép emlékkel, köszönöm ezt minden perkátainak.

Havrilla János

Forrás:
FEJÉR MEGYEI KÖNYVTÁROS
Fejér megye könyvtárosainak és olvasóinak tájékoztatója
XXXIX. évf. 1999/2. sz.


Ez egy ingyenes Dreamweaver sablon, amelyet a JustDreamweaver.com készített.

Impresszum      Hasznos linkek      Linkcsere feltételei

Valid XHTML 1.0 Transitional
eXTReMe Tracker