Egy „befejezetlen, közös ügy”

Fernando Alonso és a McLaren-Honda

„Remélem, hogy 2017-ben boldoggá tudom tenni az embereket” - kezdte beszédét a kétszeres spanyol világbajnok egy, a karácsony napján, immáron hatodik alkalommal megrendezett jótékonysági futóversenyen, amit a róla elnevezett alapítvány támogat. Jogosan merülhet fel a kérdés sokakban, hogy vajon miért is mondta ezt Alonso? Mi játszódhat le egy olyan sportoló fejében, mint ő, amikor ehhez hasonló gondolatokat közöl? Amikor a Renault színeiben világbajnokságot nyert 2005-ben és 2006-ban, ő sem és a sportot követők sem gondolták volna, hogy még ilyen hosszú idő után sem tudja újra, meg újra meghódítani a világot, miközben amikor győzött, a sportág legsikeresebb versenyzőjét, a német Michael Schumachert győzte le. Bizonyára azt is sokan tudják, hogy a német legendának nem volt szokása valakiről elismerően nyilatkozni. Ellenben amikor spanyol riválisa legyőzte, mindkét alkalommal ő volt az első, aki gratulált neki. Úgy robbant be a Forma-1 vérkeringésébe, hogy szurkolók tízezrei és az autóversenyzés szakértői egyöntetűen leszögezték: ő lehet az, aki megdöntheti a német riválisa neve mellett ékeskedő rekordokat. Meglehet, hogy pont azok az évek jutnak eszébe Nando-nak is - ahogy a spanyolok szólítják - vagy egyszerűen csak az elmúlt 10 év, amikor nem jött ki a lépés az újabb bajnoki cím megszerzéséhez? Nem tudni. Annyi bizonyos, hogy érzi azt, amiért ő még versenyezni akar. Elképzelhető az is, hogy pont az elmúlt évek tették erősebbé mentálisan és pszichésen. A sportba vetett hite és az alázat, ahogy az egészhez viszonyul, kivételes személyiségre mutat, ami ritka. Persze a szurkolók által kapott szeretet, valamint biztatás nagyon sokat jelent számára. Ebből kiindulva ő maga is, a szurkolók is pontosan emlékeznek azokra a versenyekre, amikor azokat a kerék a kerék elleni csatákat vívtak már az időmérő edzéseken is. Vagy ha visszatekintünk szezonokra, ott volt a pattanásig feszült 2007-es év a McLaren-Mercedes színeiben. Megérkezett először az angolokhoz, mint kétszeres bajnok és csapattársnak megkapta az akkor újonc, Lewis Hamiltont. Ott, amikor abban az évben Kimi Räikkönen úgy lett gyakorlatilag világbajnok, hogy az ellenfelek „elbukták” számára a végső sikert. Aztán jött a Ferrari által elszalasztott 2010-es és 2012-es bajnokság. Akkor sem rajta múlt a végső siker, hiszen adva volt a spanyol által beleadott tehetség és képesség, valamint a csapat révén biztosított anyagi háttér. Azóta megállapíthattuk, hogy mind a mai napig nem tudnak jól gazdálkodni a pénzzel Maranelloban, hiába a Schumacher utáni, minden évben elmondott lerágott csont olaszul, hogy na majd most, a következő évtől visszakerülünk az élre. Nos, nem így történt, és ha a jelenlegi helyzetüket megnézzük, elkönyvelhetjük őket, egy erős dobogóközeli alakulatnak. Persze, nem mindig a rossz igazgatáson múlik sokszor egy csapat, egy versenyző győzelme. Több szakember, köztük a már visszavonult Flavio Briatore is elmondta, hogy Alonso ferraris pályafutása során a gyenge versenystratégiák miatt sem sikerült számára győzelemre vinni a Scuderiát, beleértve azt az egoista gondolkodást, hogy egy versenyző ne nagyon szóljon bele csapata felépítésébe, ő csak versenyezzen, a háttérben a gárda megépíti az autót. Itt is megállhatunk egy ebből fakadó kérdésnél. Amikor Michael Schumacher vezette a Ferrarit és az akkori csapatvezetés Olaszországban teljesen szabadkezet adott neki, akkor nem volt kérdés náluk? Akkor nem jelentett problémát, hogy számított a véleménye és csak az volt a mérvadó? Változik a világ és változnak az „érdekek”.

Sokszor elmondta már az Asztúriai Hercegség fővárosában, Oviedo városában született versenyző, hogy meglehet, amennyiben több cím lenne a neve mellett, akkor sem biztos, hogy ilyen boldog lenne, mint most. Azért pontosan tudja azt is, hogy több rejlik benne, mint azt az eredményei mutatják és amit eleddig sikerült elérnie. Annyi bizonyos, hogy töretlenül bízik önmagában és abban, hogy csapatával, a McLaren-Hondával a következő évben minden más lesz, képes lesz a győzelemért harcolni, vagy legalább olyan meggyőző szintet elérni a csapatnak, hogy velük maradhasson, hogy a Forma-1-ben maradjon.

TényBox

Ha az egész karrierjét nézzük, akkor már 10 esztendeje annak, hogy egyszerűen nem találja el a „céltábla közepét”. Olyasvalamit él meg újra, meg újra, amit a kezdetekkor, amikor 2001-ben bekerült a Forma-1-be a Minardi csapattal. Sokan a legjobb versenyzőnek tartják. Szakértők, egykori versenyzők szerint minden idők legjobbja Ayrton Senna és az előbb említett német klasszis, Michael Schumacher mellett. Az is bizonyos, hogy 2015, valamint 2016 sem hozott túl sok boldogságot számára. Idén ugyan már voltak biztató jelek és miután 2017-ben komoly szabályváltozások lesznek, más lehet a helyzet. Szélesebb abroncsok, teljesen átalakuló aerodinamika, melyekkel sokat változhat előnyeire, maga a sport is! Éppen ezért bízhat abban, hogy 2017-ben a McLaren-Hondával boldoggá teheti a rajongóit. A spanyol kiemelte, hogy az új szabályváltozások nélkül nem sok esélyük lenne a többi rivális ellen, így ez most egy olyan lehetőség, amivel hatalmasat léphetnek előre.
„Az elmúlt két év szomorúsága hamar tovaszállhat, és mindenki boldog lehet” - tette hozzá.
Szerződése 2017 végén jár le és egyelőre ő nem beszél a hosszabbításról, kivár. Ellenben ha a McLaren elég gyors lesz, akkor minden bizonnyal aláírja az új kontraktusát, ami 2020-ig lehet érvényes. Legalábbis ez az, amin a Woking-i istálló és a Honda dolgozik.

Debrecen, 2016. december 27.

Vigh Gábor

Grafika: Németh Zoltán