DÁTUM / NÉVNAP


HIRDETÉSEK

Szőke Imre e.v.
2431 Perkáta
Dr. Baráth Károly u. 51/A
+36 (30) 378 5478
imre.szoke19[at]gmail.com

Hosnyánszki László klíma- és villanyszerelés Perkátán és környékén

PatikaPlus Gyógyszertár Dunaújváros Tesco

B&D Kft - Dunaújváros

Suli-Soft-Design: a webes alkalmazások akadálymentesítője

József Attila Könyvtár Dunaújváros

A Perkáta Online az MTI hivatalos hírfelhasználója

legifotok.hu - Magyarország a magasból

VighFoto - esküvő, koncert, rendezvény fotózás

gróf Szapáry László diplomata, politikus

1864. május 16-án született Perkátán. Tanulmányai elvégzése után Londonban követségi attasé. 1892-ben hazatért s még ebben az évben, majd 1896-ban ismét a Szabadelvű Párt programjával képviselő. Közben egy ideig ellenzékbe vonult, mert pártja egyházpolitikai javaslatait túlzottan liberálisnak tartotta. 1896-tól fiumei kormányzó, majd 1903-ban egy vesztegetési botrány miatt tisztségéről lemondott. A Tanácsköztársaság bukása után tért vissza a politikai életbe: 1922. márciusától 1924. októberig londoni magyar követ. 1939. október 12-én halt meg Bécsben.

Forrás: http://mek.oszk.hu/00300/00355/html/ABC14240/14522.htm

Ignotus: A politika mögül (Nyugat, 1912. 15. szám)

Szapáry László gróf ... a fiatalabbunknak már szinte keresgélnie kell, homályos emlékezetében, e nevet. Elvégre aki ma huszonnégy esztendős, negyed-ötöd gimnazista lehetett, mikor Szapáry László gróf, azon napokban fiumei kormányzó, azzal akart szolgálatot tenni az obstrukciótól szorongatott Khuen gróf akkori miniszterelnöknek (sőt a folyosón úgy médizáltak, hogy ezzel az érdemmel akar bejutni a kereskedelmi miniszterségbe), hogy le próbálta fizetni, Dienes Márton hírlapszerkesztő utasításai szerint s az ő kezével, egypár különösen heves hazafit. Ám a hazafiakat nem volt annyi a pénz - akarom mondani: nem volt annyi pénz, hogy meg lehetett volna venni, a dolog nagy emfázissal kitudódott, s Khuen gróf, azt gondolván, hogy: »ha ez a derék László igazán szolgálatot akart tenni nekem, akkor tegye most azzal, hogy le hagyja magát rázni« - a mágnás jéghidegségével tagadta meg segítőjét, ki viszont a mágnás stílusosságával nem szolgáltatta ki az idősebb aranygyapjast, de csak a nagyurak istene tudja, hogy mit fogadhatott meg akkor magában, Khuen gróffal összefüggésben. A jobb gyomrúak emlékezhetnek a borzalmas parlamenti vizsgálatra is, mely akkor e kozmás ügyben megindult s melyben a két Andrássy gróf, Tivadar és Gyula, a végletekig igyekezett elejét venni, hogy Magyarországra a világ előtt egy - hogy is mondjam: nem egészen idealista miniszterelnök árnyéka vetődjék. A vizsgálat, mint nálunk minden bizottságosdi, semmibe veszett el, de Szapáry gróf kiesett a közéletből, s nem restituálta vagy restaurálta őt sem a darabontkorszak, sem a koalíciós, sem most, természetesen, a Khuen alatt megindult munkapárti. Ám Szapáry gróf számára nem teltek hiába az évek - öccsével, Pál gróffal ellentétben, ki csak igen ötletes üzletember, igen jó üzletembernek bizonyult, s ez a mi országunkban, mely csakis az emberei erejében él, szinte hazafias érdemszámba mehet. És, mi a mi kulisszák mögött élő hazánkban megint csak a legpolitikaibb fontosságú: igen jó összeköttetéseket szerzett. Mikor Khuen most tavasszal bukófélben volt s itt Budapesten egészen ábrándos tippeket vetettek fel (például: hogy Szterényinek sikerült utat találnia Siegharthoz, Sieghartnak a trónörököshöz - viszont Szterényi Wekerlének pacemakel, tehát Khuen után Wekerle a soros) - jó helyről (tudniillik nem politikairól, hanem pénzügyiről) figyelmeztettek, hogy figyeljünk Szapáry Lászlóra, mert ő csakugyan belső embere a trónörökösnek, és - már csak Khuen iránt tartogatott érzésből is - nagyon összetart Lukács Lászlóval. Majd meglátja, szólt az én mindenbe belátó emberem, hogy két héten belül Lukács László miniszterelnök! Két hét nem telt bele, s Lukács László csakugyan miniszterelnök lett.

Erre gondolva vetettem itt a vitába Szapáry László gróf nevét - de nem túlságos biztossággal. Mert megintcsak a nagy urak, a legeslegnagyobb urak istene tudja, hogy ez a név nem is azt jelenti-e, amit két hónap előtt? S ez a jó isten tudja azt is, hogy a mai percekben mi posszibilitást jelent államférfi számára, ha a trónörökös megbízik benne. Ugyancsak azokban az órákban, mikor Khuen gróf már facies hippocraticával mosolygott a folyosón, egy kiváló és szimpatikus valaki, kinek számára nem lehetett mindegy, hogy Khuen gróf maga bukik-e vagy kabinetestül tűnik a süllyesztőbe, nem fojthatta el előttem keserűségét. »Hiszen jó, szólt, a hazafiság is megköveteli, hogy az ember gyakorlati legyen, akár megalkuvó is. De ehhez mégiscsak biztosnak kéne lenni abban, hogy kivel kell megalkudnunk. Vagy: egyszerre két urat szolgálni - ebbe is bele lehet menni, ha kell s a haza java kívánja. De istenem: ha ez a két úr nem akarja szolgálni egymást! ...« A finom panaszkodónak nagyon is igaza volt. Mosoly nélkül ma sem gondolhatok egy magas katonai tisztre, ki még régebben egy beszélgetésünk közben felsóhajtott: »Nem hinné, uramöcsém, mily nehéz úgy dolgoznunk, hogy az öreg úr (ezt szerető tisztelettel mondta) rossz néven ne vegye s hűtlenséget ne találjon benne!« Vagyis: a derék és kitűnő főtiszt azokban a napokban a trónörökös őfensége emberének tudta magát. Négy hét múlva hirtelen beadta lemondását, s mindenki tudja, hogy a trónörökös tetette el ... Különben: Aehrenthal is mint a trónörökös embere került volt a külügyminiszterségbe. S a végén csak a halál lehetett az a még nagyobb úr, ki elejét tudta venni, hogy áldozatul nem esett a nagy úr haragjának. Ahol hangulatok és lelkeknek lelkekkel való szembenállásai határozzák meg a politikát, ki lehet akkor egyáltalában posszibilis?

Erre nem eleget gondolnak, akik latolgatják nálunk a politikát és minisztereket beleznek ki, hogy kiolvassák belőlük, mi lesz. Amit Andrássy oly szabatosan határoz meg: hogy minálunk a parlamentarizmus csak forma a fejedelmi akarat alkotmányos végrehajtására, az egész alkotmányosságunkra áll. Mindig úgy volt, hogy bonyodalmak idején s mikor pártok és férfiak álltak szemben egymással, nem azt keresték megoldásnak, hogy a vívók egyike kerekedjék fölül, vagy az, aki fölül van, vegye is kezébe a dolgokat, hanem a viaskodók kiestek a gráciából s valami outsidert kerestek, aki - ez is bécsi fogalom: a dolgokat rendbe hozza. Ezek az outsiderek mindig csodálatos nagy politikusok hírében állanak, amíg de facto nem kell homo regiuskodniok vagy pláne miniszterelnökösködniök, amíg, egyszóval, nem kell többet tenniök, mint kijelenteniök, hogy: etwas müsste geschehen! Ilyen nagy férfiú volt szinte évtizedeken át Szögyény, a berlini nagykövet, kinek nevéhez a beavatottak azt is hozzá-hozzásúgták, hogy annál jobb tipp, mert a német császárnak is embere - ilyen volt Khuen-Héderváry gróf, sőt ilyen volt a derék Burián is, akinek most elég volt néhány hónap óta nem lennie miniszternek, hogy már a nevére se emlékezzék senki. Így volt ez, mondom, minálunk mindig, de különösen így van, mióta, hogy újra idézzem a jó szót: »egyik Úr nem akarja szolgálni a Másikat.« Most, körülbelül két esztendő óta, úgy állunk, hogy bármelyik miniszter, magával azzal a puszta valósággal, hogy miniszter és valamit, akármit is, de tesz: valahol, a két hely közül az egyiken, ha ugyan nem mind a kettőn, mindenesetre elrontja a dolgát s imposszibilissé válik. S körülbelül így járnak az ellenzékek s az ellenzékiek is, úgyhogy, amíg ez a se ide, se oda állapot tart, imposszibilis minden, ami van és történik és mindenki, aki szerepel, szóba tehát csakis olyanok jöhetnek, akiknek nincs módjuk semmit se tenni, vagy akik elég okosak arra, hogy most ne mozogjanak. Így kolportálták a múlt héten Forgách gróf drezdai követ nevét, mint valami csodaemberét, aki »majd jön és rendet csinál«, így beszélnek Szapáry László grófról, kiről bizonyos, hogy sok szál fut össze kezében - s így gusztálják, mint örök tartalékost, Wekerlét, lesve, hogy ő nem lesi-e a percet, mikor, valami nagy fejetlenség közepett, ráfanyalodnak az ő elhasználatlanságára.

Lehetetlen itt nem látni a hasonlatosságot a német állapotokkal, ahol a persönliches Regiment ugyanily damokleszi módon lóg emberek és dolgok felett, csak mégis azzal a különbséggel, hogy ott maga az a bizonyos Person is német a javából, ki ha tart is rá, hogy az ő akarata legyen úr, viszont nem akar, nem akarhat, nem is tud és nem is tudhat egyebet akarni, mint amit a nemzet akar. S még azzal a másik különbséggel is, hogy a birodalom céljai, tervei, szándékai és veszedelmei felől a társadalom nincs kiskorú bizonytalanságban, mint nálunk, ahol nem tudjuk, hogy mialatt mi minden nagy emberünk roppant tudásának megfeszítésével azon vitatkozunk, angolosan vagy félangolosan nyeljük-e le, amit Bécsben sütnek számunkra: közben odafenn nem alakult-e már ki az elhatározás, mely akár a jövő héten is leküldje katonáinkat Szalonikibe s magyar bakákat véreztessen: pour le roi de Bulgarie!

Solamen miseris - egyetlen vigasztalásunk, hogy nálunknál nagyobb urak se tudják, mit hoz a holnap, s a főherceg urak sorra otthagyogatják nagy katonai hivatalaikat, amin a jámbor adózó polgár csak azért nem akad fenn, mert egyfelől nem szokta meg, hogy köze legyen hozzá, mint mennek vagy jönnek a hadseregben a főtisztek, kikre az ő élete és minden java rá van bízva, másfelől nem bizonyos benne, hogy - bár a főherceg urak közt akadt valaha egy Károly főherceg is: általában véve ez az élete és java föltétlen rosszabb kezekben van-e, ha nem csupa magas és igen magas kézben van? Ám az emberi, a császári s az öregségi tragikum minden lehével megüti az embert, ha elgondolja: mik történhetnek odafenn, kulisszák kulisszái mögött, ha az elvonuló főhercegek sorát éppen Ferencz Szalvátor úrnak, a király legkedvesebb gyermeke urának kellett volt megnyitnia! Mik ehhez képest a mi házszabálysértési fájdalmaink?!

Forrás: http://epa.oszk.hu/00000/00022/00109/03492.htm


Ez egy ingyenes Dreamweaver sablon, amelyet a JustDreamweaver.com készített.

Impresszum      Adatkezelési tájékoztató