DÁTUM / NÉVNAP


HIRDETÉSEK

Szőke Imre e.v.
2431 Perkáta
Dr. Baráth Károly u. 51/A
+36 (30) 378 5478
imre.szoke19[at]gmail.com

Hosnyánszki László klíma- és villanyszerelés Perkátán és környékén

PatikaPlus Gyógyszertár Dunaújváros Tesco

B&D Kft - Dunaújváros

Suli-Soft-Design: a webes alkalmazások akadálymentesítője

József Attila Könyvtár Dunaújváros

A Perkáta Online az MTI hivatalos hírfelhasználója

legifotok.hu - Magyarország a magasból

VighFoto - esküvő, koncert, rendezvény fotózás

29. Gyermekkorom emlékei...
A kisszoba melege

Gyermekkoromban a kertünk végén patak csörgedezett. Partján hatalmas akácfák sorakoztak. De két-három árnyat adó akác a baromfiudvarban is volt. Virágzásuk idején az esti csöndben órákig ültünk az udvari kispadon. Hallgattuk a tücsköket, kerestük a legfényesebb csillagot és gyógyítottuk a lelkünket az akác illatával. Édesanyám sohasem volt rest, hogy szárítson a padláson a virágokból, amit azután télen finom illatos teának főzött meg, hogy megelőzzük az influenzát.

Igaz mesém a gyermekkori akácfák becsületéről szól, mert bizony akkortájt nagy becsületük volt. Édesapám minden ősszel kivágott egyet a kertvégén, de helyette azonnal ültetett is egy másikat. Abban az időben egész éven át fával tüzeltünk sparheltben, katlanban, a vékony rőzse meg a kemencében égett el. Bizony a fának a legkisebb gallya, gyökere, tuskója, héja, min-mind nagy érték volt. Télen pedig kalákába álltak szomszédok, rokonok, barátok, és mentek az erdészetbe fát szedni. Akkor még volt Perkátán erdőgazdálkodás, és akkor még volt hova kirándulni, ibolyázni, makkot szedni, ledicset rágni. A kivágott fák szép egyenes törzse ölbe rakva az erdőgazdaságé lett, a többi része pedig a vele vesződő embereké. Akkor bizony nem a benzin dolgozott, hanem a kemény munkához szokott kezek húzták a fűrészt, csapták a fejszét. Délben pedig egy marék meggyújtott rőzsén, botra tűzve sült a szalonna, vöröshagyma. Öblítőnek egy pohár forralt bor.

„- No, emberek meggyüttek a fogatok, lehet rakodni!” - kiabálta az erdész.
A lovaskocsik meg megtellettek az áldott meleget adó fával.

Kemény, embert próbáló munka volt napokon, heteken keresztül. De az egész család örült, ha az udvarra került a nagy halom fa, hisz egész évre le volt a gond a főzésről, melegedésről, becsületes, nehéz munka árán hóban, fagyban. Időközben a gyerekből kamasz lett, és a gyerekségemmel oda lett az akácfa becsülete is. Otthonainkba beköltöztek az olajkályhák meg a gázkonvektorok. Nincs akácillat, a tücskök is kifogyóban, viszont a rádió felhívja a figyelmemet, hogy jól zárjam magamra az ajtót, ablakot, mert a légszennyezettség az egészségügyi határértéket is meghaladja. Nesze neked májusi akácillat...

De mintha az utóbbi időben változna a világ. Talán visszatér az akácfa becsülete? Egyre több tűnik el a szőlőhegyre vezető árokpartról és a dűlőutak széléről. Sajnos nem úgy vágják őket, ahogy, ahogy gyermekkoromban tették a régi öregek. Egyet kivágtak - egyet elültettek! És amit kivágtak, azt az utolsó tüskéig megbecsülték.

Utóirat: Igaz mesémet figyelmébe ajánlom azon személynek, aki a szőlőm összes akáckaróját elvitte. Nem kellett hozzá sem csákány, sem fejsze, sem fájós derék, sem izzadt homlok. Igaza van... Nem kell benzin, nem kell gáz... Miért is szennyeznénk a levegőt ilyesmivel.

Vissza kell állítani az akácfa becsületét. Úgy ahogy édesapám tette: becsületes munkával.

Egyet kivágott - egyet ültetett helyette...

Perkáta, 2013. január 15.

Mészáros Zsuzsanna

Mészáros Zsuzsanna további visszaemlékezéseihez >>


Ez egy ingyenes Dreamweaver sablon, amelyet a JustDreamweaver.com készített.

Impresszum      Adatkezelési tájékoztató